A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1907-1908. tanévről
Róna Jenő: Hasznos madaraink védelméről
Hasznos madaraink védelméről. Csak a tudatlan és a gonosz ember bántja és irtja a madarat. Igen, csak a szívtelen és tudatlan ember nem védi a madarakat; kinek szíve, lelke nincs, ki nem tudja megérteni, minő fontos szerepet játszanak a madarak a természet háztartásában, minő becse van az ő munkálkodásuknak az emberre nézve, csak az lelketlen, kegyetlen a madarak irányában. Emberek vagyunk, jogokat szereztünk, de ugyanekkor érezzük át, hogy minden egyes élő lénynek joga van az élethez. Érezzük át, hogy a természet minden egyes élő tagja érez, nélkülöz, mint hasonló esetben mi. Addig, míg élet lesz e földön, küzdés is lesz. Élet küzdés nélkül nem lehetséges; a természet tagjai között folyó harc, a létért való küzdelem az éltetője, a lüktetője az életnek. De azért vagyunk emberek, hogy ezen küzdelembe könyörületességet, irgalmasságot, igazságosságot vigyünk. A kártékony állatok ellen föl kell vennünk a harcot, ugyanakkor azonban gondoljunk arra is, hány és hány jótevőnk, ingyenes munkásunk van az állatok, madarak között. Nincs még oly állatcsoport, mely oly fontos szerepet játszik a természet háztartásában, mint a madaraké. Alig találunk köztük olyant, melyet állandóan üldözni kellene; túlnyomó részben anyagi érdekeinkre közönbösek, de nagy azok száma is, melyek nemzetgazdasági szempontból megbecsülhetetlen szolgálatot tesznek nekünk. A madarak az állatvilágnak a legvonzóbb, állandóan élénk, jókedvű tagjai. Minők lennének erdeink, tavaink madarak nélkül. Mily mélyen hat benső lelki világunkra, midőn: Fütyül a szél, az idő már őszre jár, Szebb hazába megy vigadni a madár. Nemcsak a sárguló, lehulló levelek keltik bennünk ama borús hangulatot, hanem inkább a madárdal hiánya, éneklő madaraink elköltözése. Midőn az eszterhéj alatt fészkelő füsti fecskéink tornyon, háztetőn összegyülekezve, a nagy útra készen állva, egy napon itt hagynak bennünket, vagy mikor a 1*
