A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1907-1908. tanévről

Róna Jenő: Hasznos madaraink védelméről

— 12 —

pontjából megfelelőbb lenne, ha virágdíszt hordanának, mint kiaszott, üveges szemekkel még mintegy kínjaikat eláruló madárbőröket. Ha pedig okvetlen szükséges a toll a divathoz, akkor viseljék oly madarak tolláit, melyek gazdasági életünkre nem hasznosak.

Sok hasznos madár esik áldozatul éretlen suhancok, neveletlen, lelketlen, tudatlan fiuk fészek-, tojáspusztításainak. Romlott lelkűségről, tudatlanságról tesz ez tanúságot. Az ilyeneknek lelkükre-szivükre kell beszélni; meg kell értetni velük, hogy mit művelnek ők ilyenkor.

Hát még mit művelnek ama vadászok, kik a vadászatot nem a maga nemes értelmében űzik, hanem abban találják örömüket, hogy könnyen zsákmányul ejthető madarakat pusztán gyilkolási viszketegségből, tekintet nélkül azok hasznosságára, kártékonyságára, lepuskázzák.

A különböző elemi csapás is számottevő tényező madaraink fogyatkozásában. Egy-egy erősebb zápor, zivatar, vihar, jégeső, téli hideg nagyon megfogyasztja szárnyasainkat. Megtörténik, hogy a tenger fölött vonuló költözködő madarak ezreit semmisíti meg egy hirtelen keletkező orkán.

Számos egyéb tényező van még, melyek hasznos szárnyasainkat, énekeseinket megtizedelik, de a legnagyobb ellensége madarainknak: a kultúra. A természetet eredetiségéből minden áron kiforgatni akaró, mindent pénzzé tevő gazdálkodást űzik ma. A természet szépségeivel nem törődő gazdálkodás anyagivá tesz mindent, nem törődve semmi más egyébbel. Ott, hol ezelőtt az ember szive-lelke gyönyörködött a természet pazarságában, teleültetett tábla, vagy mint egy találó német kifejezés mondja: „Kultur-Wüste“ terül el- Míg a történeti emléket, nagyon helyesen, iparkodnak megtartani, addig a természeti szépségeket ész nélkül pusztítják, úgy hogy idővel azon helyek is, hova az emberek még ma mintegy zarándokolnak, eltűnnek a földglobusról.

De nemcsak természeti szépségeink pusztulnak ily módon, hanem szárnyasaink is egyre ritkulnak. Az erdőket kivágják, mert a szántóföld jövedelmezőbb ; azokban is, melyeket meghagynak, kipusztítják a bokrokat, odvas, korhadásnak induló fákat, melyek madarainknak szolgálnak fészkelő helyül, tanyául. Égi szárnyasaink itt hagynak bennünket, elmennek jobb hazát keresniEgyes madaraknak a kultúra kedvez, főleg azoknak, melyeknek életmódja a földmíveléssel áll összefüggésben. A veréb például nagyon elszaporodott, a pacsirták száma is emelkedik. A pusztulok száma azonban jóval több, mert sok nem tud gyorsan alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. Egyszerre, hirtelen nem változtathatja meg a madár megélhetési viszonyait; ehhez hosz- szabb idő kell. A viziinadarak nem lehetnek hirtelen erdeiek, az odúban költők nyíltan fészkelők.

Hajléktalanok lettek a bokrokban költő legnemesebb éneklőink, jó részben rovarpusztítók, mert a mai gazdaság nem tűri, hogy itt-ott bokrok, csalitok maradjanak hajlékul azon szárnyasoknak, melyek a vetésnek ingyenes és hű őrei.

És hová lettek mocsári, lápi madaraink? Mocsaraink, tavaink, lápjaink