A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről

Vende Ernő: A szavalás művészete

49 Azonban mindezektől eltekintve, tudjuk, hogy a költészet nem csupán az értelemre, hanem különösen az érzésre és képzeletre is akar hatni. A költő a maga, vagy személyeinek érzelmeit, indulatait, lélekállapotát, hangulatát festi, vagy eseményeket, helyzeteket, jellemeket, természeti képeket ir le; hogy ezeket minél hívebben, valószerübben, hatásosabban és élénkebben ecsetelhesse, költői képeket, szó- és gondolat­alakzatokat, refrént, alliteratiókat, hangutánzó szókat és a hangulatnak megfelelő versformát, versmértéket, rímeket, ritmust stb. használ, ezekkel színezi irályát. Mindezek egy költeményben nem véletlen, ötletszerű dolgok, hanem a költő ihletett lelkének az érzelem hatása alatt való sugallatszerű megnyilatkozásai, melyeknek az a hivatásuk, hogy hasonló érzelmeket keltsenek, mint amely hatás alatt azok létrejöttek. A szavalónak tehát, ha a költő célzatának híven meg akar felelni, ha azt a hatást akarja elérni, amelyet a költő művével kelteni szándékozott, úgy mindazt ki kell fejeznie, mindent érvényre kell emelnie, amit az iró ihletszerüen müvébe belelehelt. Ezt elérni nagyon nehéz feladat. Azért mondtuk már e mű beve­zető részében, hogy a szavaláshoz nem elég a szép csengő hang. A szavalónak első sorban szeretnie kell a költészetet és e mellett a meg­felelő irodalmi és esztétikai műveltséggel, lélektani ismeretekkel és élénk képzelő tehetséggel is kell bírnia, hogy szeretetteljes gonddal tudjon elmerülni a költemény tanulmányozásába, hogy magát bele tudja képzelni a költő lelkiállapotába és képes legyen felismerni a műnek azokat a finom árnyalatait és sajátságait, melyek a költő szavainak szint, életet és lelket adnak. Ha a szavaló maga nem találja meg ezeket a saját­ságokat, akkor természetesen szó sem lehet arról, hogy a költemény­nyel a megfelelő hatást elérhesse. A hanggal való festés és jellemzés begyakorlására adunk néhány példát. A következő bájos kis költemény egy tiszta naiv kedély közvet­len, őszinte megnyilatkozása. A kis leány baja. Isten a megmondhatója Mennyit szenvedek. Testi lelki nyugodalmam Mint eltűntének. Nappal álom forr fejemben, Éjjel gond viraszt; El sem végzem, már is újra Kezdem a panaszt. A sóhajtás tartja bennem Még az életet. Keblem a sok sóhajtástól Szinte megreped. 4 A szavaló és a költő. A hangszín hű ki­fejezésének teltételei. Tiszta hangulat.

Next

/
Thumbnails
Contents