A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
43 A szónak fogalmi értelme néha egészen ellenkező annak viszonylagos értelmével. Ez világosan látható a gúnyban. Pl.: No, te derék ember vagy! jó bizonyítványod van. (6 jelesed van.) E mondatban a „derék“ és „jó“ szók, tényleges, absolut értelemben veendők. — De már ebben: No, te derék ember vagy! Jó bizonyítványt hoztál haza. (4 tárgyból megbuktál.) Világos, hogy itt a derék és jó szavaknak viszonylagos értelmök van és a beszédben úgy hangsúlyozandók, hogy azoknak a rendes fogalommal való ellentétes értelme kitűnjék. E példában : „A cseh barátságát hamar megelőzte“, t. i. Toldi, mikor kezét a cseh össze akarta szorítani. Itt a barátság szónak relatív értelme „veszedelmes szándék“ ; úgy is kell hangsúlyozni, színezni a kifejezésben. Gyakran nemcsak az egyes szavak, hanem az egész mondat értelmét is ellenkezőre változtatja a gúny alatt rejtőző érzelmi momentum. „Gyenge ez a gyermek anyám! Bizony, még a fúvó széltől is óvni kell ezt“. — Itt minden szó és az egész mondat absolut, rendes jelentésének megfelelően értetődik és úgy is hangsúlyozandó. De mikor Toldi György édes anyjának azt mondja: „Ójad fúvó széliül drága gyermekedet!“ — az egész mondat értelme ellenkezően értendő. (Jobb volna, ha nem kényeztetnéd el!) és úgy is kell azt hangsúlyozni. A gondolatnak eme viszonylagos értelmét tehát az érzelmi hangsúly adja meg, melyet már nem annyira a hang erősségével, hanem inkább a hang emelkedésével vagy esésével, azaz a zenei hangsúllyal és hangárnyalással fejezünk ki, melyről később lesz szó. Az érzelmi hangsúlyt is könnyen eltaláljuk a saját beszédünkben, mert hiszen maga az érzelem adja ajkainkra a szót; de hogy egy általunk előadandó prózai vagy költői mű szavaiban rejlő érzelmi mozzanatokat megtaláljuk és hűen kifejezzük, az még sokkal nehezebb, mint a helyes értelemnek világos felfogása és igaz visszaadása. Az értelmi hangsúlyozásra még megtaníthat a nyelvtan, rávezethet arra saját gondolkodásunk, műveltségünk; de az érzelmi hangsúly megtalálása és kifejezése már teljesen a szavaló egyéniségétől, belvilágának finomságától, hangárnyaló és általában művészi képességeitől függ; ez könyvekből meg nem tanulható. Itt kezdődik talajdonképen az előadás művészete, mert az érzelmi hangsúly kifejezéséhez elsősorban művészi alakító képzelet szükséges, amelynek segítségével tudjuk csak magunkat beleképzelni abba a hangulatba, érzelem- és lelkiállapotba, vagy helyzetbe, amely a költőt müve megírásánál sugallta, vagy amelybe személyeit képzeletében belehelyezte. Csak az előadóban működő ez az alakító képzelet tudja megadni a szónak, vagy a mondatnak azt a kifejező hangszinezetét, mely a természetesség és igazság varázsával hat a hallgatóra. Művészi képzelet nélkül a szavaló legföljebb csak azt az érzelmet tudná előadni, amelyet már önmaga is átérzett, míg a művészi képzele^ Az érzelmi hangsúly és a k épzelet.
