A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
73 hajlik, hogy majd orra bukik, a másik meg csak alig biccenti meg a fejét. Mindezek nagy hibák, melyek — mint a szavalásnak nagyon ügyetlen bevezetései — az előadás hatását már eleve is lerontják. A szavaló megjelenése legyen mindenekelőtt megnyerő. Tartásán a müveit úri ember keresetlen, fesztelen modora lássék meg. Egyszerű szerénységgel lépjen az emelvényre és könnyed előkelőséggel hajtsa meg magát. Ne a derekát hajlítsa meg, hanem a fejét. A fej meghajtása a derekat is meghajlitja épen annyira, amennyire az szükséges és természetes. A meghajtás után a fejet felemelve, egy pillanatra végignéz a közönségen, „amely tekintet által mintegy érintkezésbe jövünk a közönséggelazután egyik lábával egy kissé előre lépve, könnyedén megáll és nyugodtan elmondja a költemény címét. „Aki a publikum előtt áll, legyen mindig résen — mondja Luigi Rasi — ne álljon úgy, mint valami faszent, vagy mint a baka a generális előtt, hanem elegánsul és kellő tisztelettel, ahogy úriember szokott állani úri hölgy előtt!“ A költemény címének elmondásához van e helyütt néhány megjegyzésünk. Vannak szavalók, akik az emelvényen megjelenve, egyszerűen belekapnak az előadásba a költemény címének megnevezése nélkül. Ez az eljárás semmi esetre sem helyeselhető. Ha a költő müvének címet adott, akkor az a költeményhez is tartozik, és ha a szavaló a költő müvének hű tolmácsa akar lenni, nem szabad a munkából egy betűt sem elhagynia. A cím elhagyása bizonyos színészies látszatot ad az előadásnak; azért megengedheti magának a recitator, vagy a színész, de sohasem a szavaló, mert az se nem recitator, se nem színész. De a cím megnevezésének van egy fontosabb jelentősége is. A költemény címének megfelelő elmondása bevezetője, előrejelzője az egész költemény tartalmának. Ugyanaz, ami egy éneknél a bevezető akkordok. Tudjuk, hogy mielőtt az énekes énekébe kezd, a kísérő zenekar néhány akkordot, rövid bevezető zenét játszik, mely néhány ütemben rendesen az egész dal hangulatát fejezi ki és az a feladata, hogy a közönség lelkét előkészítse az előadandó ének alaphangulatához, Ugyanezt teszi a szavalásban a helyesen előadott cím. Bevezeti a költeményt, megadja — amennyire lehetséges — a költemény alaphangulatát. Ha pl. valaki Kisfaludy Károlynak „A bánkódó férj“ cimü költeményét szavalja, amelyben tudvalevőleg egy tatár elrabolja egy magyarnak szép, de házsártos feleségét, mire a férj szinte boldog sajnálkozásai sóhajt fel: „Szegény tatár!“ — az előadónak már a címet színleli komolysággal kell elmondania, a „bánkódó“ szóban bizonyos finom humorral vegyes gúnynak kell átsugároznia, hogy a közönség mái előre sejtse, hogy itt nem egy valóban komolyan bánkódó férjről lesz szó és így elő legyen készítve az előadandó tartalomra. Egy hazafias óda címének elmondásában a költemény hangulatának megfelelően , Meghajlás. A költemény címe. ' I • A költemény címe és az alap- hangulat. : t . 1
