A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről

Vende Ernő: A szavalás művészete

69

a költői zeneiségből, amennyi épen elég, hogy a hallgató a tartalon' és formának hangbeli harmóniáját érezze és ezek lelkére együtt hathassanak.

A verset, mint közönséges prózát szavalni hiba, de nem is lehet: azonban a szavalt költeménynek zenei elemeit csak úgy szabad érez- nünk, mint — hogy hasonlattal éljünk — a virág illatot, melyet csak a szellő hoz felénk.

Végül ide iktatjuk a hires francia színésznek, Coquelinnek tárgyunkra vonatkozó véleményét: *

„Bármily hanggal is áldott meg bennünket az ég, azon pillanatban mikor egy verset kell szavalnunk, és a költő nem ad határozott utasítás1 arra, hogy azt bizonyos ismert dallamra kell előadnunk, akkor, úgy hiszem, hangunkat arra kell használnunk, hogy a verset elmondjuk és nem arra, hogy azt zsoltár módjára elénekeljük ... A verset a lehető legtermészetesebben kell mondani, különösen ügyelve a frázis értelmére és a pontozásra, hogy világosak legyünk, mi a költészetben még hasznosabb, mint máshol.“

X.

Az előadás.

Tisztában lévén a szavalás technikájával, nézzük, hogyan kell a szavaiénak az előadásra készülnie.

Első sorban megválasztja a szavaló a szavalás tárgyát: a költeményt. Előre is figyelmeztetjük a szavaiét, hogy e tekintetben nagy figyelemmel, gondossággal és körültekintéssel kell eljárnia, mert az előadandó költemény helyes megválasztása nem könnyű feladat. Vezesse ebben a szavaló! mindig finom esztétikai érzéke és ne engedje magát egyes versek hangzatos, de üres frázisaitól elragadtatni, hanem minden esetben a költemény belső költői értéke legyen a tárgy választásában irányadó, mert csak az a költői mű érdemli meg, hogy vele behatóan foglalkozzunk, hogy azt a magunk lelki kincsévé tegyük és tolmácsaivá szegődjünk, amely egy igazi költői lélek megnyilatkozása és mint ilyen zavartalan lelki gyönyört nyújt. Nem lehet nagyobb jutalma a szavaiénak, mintha egy sikerült előadása végén az az önkénytelen felkiáltás röppen el a hallgatók ajkairól: „Gyönyörű költemény!“ Ez a legnagyobb elégtétel fáradságáért; választása jól talált, a költő szelleme a lelkekbe hatott.

De a költemény megválasztásánál ügyelnie kell a szavalónak saját képességeire is, és csak olyan müvet szabad választania, amely tehetségének, hangjának, temperamentumának stb. teljesen megfelel. E tekintetben sok hiba történik, és a legtöbb sikertelen próbálkozásnak, felsülésnek az az oka, hogy egyéniségünknek meg nem felelő költeményt választottunk. Vizsgáljuk meg tehát jól tehetségünk körét és határait;

1

)

L

Coquclin:

} a vers- £ szavalásr

i

.

A költc■ mány vil■ lasztása.

A szavaló egyénisége és a

költemény.

* Georges Berr: Les trois dictions,