A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
70 Mit szavaljon a kezdő szavaló? A költemény tanulmányozása. jöjjünk teljesen tisztába önmagunkkal és aszerint válasszunk. „Minden jellemnek, műfajnak megvan a maga alaphangja; minden embernek megvan a maga egyénisége; minél jobban megfelel a költemény hangulata a szavaló egyéniségének, annál könnyebben és természetesebben fogja a müvet tomácsolni. Azért a szavaló nem lehet minden költemény előadásában egyformán ügyes; egyiknek inkább sikerül a könnyed, vidám, humoros, másiknak az elegikus, harmadiknak a lelkes, pathe- tikus, negyediknek a komoly, tragikus stb. tárgy előadása, mert jobban illik egyéniségéhez, hangjához stb. Az is fontos, hogy a fiatal szavaló ne válasszon olyan költeményeket, balladákat, amelyek nagyon bonyolult lelkiállapotokat, nagy szenvedélyeket, heves indulatkitöréseket ecsetelnek, mert ilyeneknek ábrázolására nincs még sem kellő lélek- és emberismerete, sem elég ereje. Próbálkozzék először a neki megfelelő egyszerűbb érzések festésével, kisebb lirai költeményekkel, dalokkal, elégiákkal, majd a magasabb szárnyalású ódával és csak a kellő gyakorlat után kísérelje meg a kisebb elbeszélő költemények és balladák szavalását, melyekben már a különböző jellemek, érzelmek, hangulatok stb. festése sok gyakorlatot, nagyon hajlékony hangot, ügyes hangszinező képességet és mélyebb tanulmányt igényelnek. Mindezekkel a körülményekkel eleve számot vessen a szavaló, különben a kudarc elkerülhetetlen. Ha az előadó megválasztotta tárgyát, következik az emlékezetbe vésés. Ezt meg kell előznie a költemény alapos áttanulmányozásának. A szavaló mindenekelőtt olvassa át többször, figyelmesen az egész költeményt, hogy tisztába jöjjön a mű alaphangulatával. Azután vesse föl a kérdést: miért irta e költeményt az iró? Mi szándéka volt, mit akart vele ? Micsoda körülmények és viszonyok befolyása alatt jött e mű létre, melyek keletkezésének okai és mi az alapgondolata? Ezáltal megismerkedünk a munka egész jellemmével, hangulatával és könnyen meg fogjuk találni azt az alaphangot, melyet az előadás megkíván. Azután áttérünk a költemény részletes tanulmányozására, amelynek szintén nagyon alaposnak kell lennie. A szavaiénak be kell hatolnia a mű legcsekélyebb részleteibe, annak minden gondolatát, szavát világosan meg kell értenie, legelrejtettebb sajátságait, összes érzelmi mozzanatait stb. tisztára kell ismernie, hogy semmi homályban ne maradjon, hogy az egész költeménynek minden betűje oly világosan álljon értelmében, mintha a mű a saját lelke szüleménye volna. A tanulmányozás közben meg-meg fog állni egy-egy hangutánzó szónál, költői képnél, alakzatnál, alliteratiónál, középrimnél stb. és gondolkodni fog rajta, hogy tisztába jöjjön vele; számot fog adni róla magának, hogy mi czélja van vele a* költőnek, az érzelem- vagy hangulatkeltésnek mely titkát rejti az magában. Semminek sem szabad figyelmét elkerülnie. Midőn így a költeményt teljesen megértette, annak gondolati és érzelmi tartalmát tökéletesen magáévá tette, ekkor, — de csak ekkor foghat hozzá a mű betanulásához,
