A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
58 Ártatlan szíved tavasz kertében A vallást ezért öntözgetem. Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Mert szegénynek drága kincs a hit, Tűrni és remélni megtanít: S néki, míg a sír rá nem lehel, Mindig tűrni és remélni kell! Óh ha bennem is, mint egykor, épen Élne a hit vigaszul nekem! . .. . Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Majd, ha játszótársaid közül Munka hí el — úgy lehet, korán — S idegennek szolgálsz eszközül Ki talán szeret ... de mostohán! Balzsaméi a hit malasztja légyen Az elrejtett néma könnyeken. Kis kacsóid összetéve szépen, • Imádkozzál, édes gyermekem. Majd ha látod, érzed a nyomort, Melyet a becsület válla hord, Megtiporva az erényt, az észt, Míg a vétek irigységre készt, S a butának sorsa földi éden: Álljon a vallás a mérlegen. Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. És, ha felnővén, tapasztalod, Hogy apáid földje nem honod, S a bölcsőd s koporsód közti űr Századoknak szolgált mesgyeül: Lelj vigasztalást e szent igében „Bujdosunk e földi téreken.“ Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Óh remélj, remélj egy jobb hazát! S benne az erény diadalát: Mert különben sorsod és e föld Isten ellen zúgolódni költ. Járj örömmel álmaid egében, Utravalód e csókom legyen: Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem ! Arany János. A gyermeke jövő boldogságán aggódó apának, a vallás felemelő és boldogító hatalmában mélyen bízó férfiúnak, és egy sok, keserű megpróbáltatáson keresztül ment, az élet igazságtalanságait gyakran tapasztalt szívnek őszinte, meleg megnyilatkozása e költemény. Az előadónak ezeket az érzelmeket kell tolmácsolnia. Az első versszakban az apa szól fiához, midőn csodálkozva látja, hogy fia még oly későn ébren van. A refrén az apai szeretettől áthatott gyöngéd, lágy hangon szól. A második strófában ez a gyöngédség már némi komolyságba megy át, amire a költőt a becsületessége említésénél
