A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
36 A felkiáltójel kifejezése. ponthoz, mint a pontosvesszőhöz. A következő kérdőjelek a kifejezésben nagyon közel állanak a felkiáltójelhez. Az egész kérdés inkább a sej- telemteljes, megnyugodt bánat sóhajtásának hangján ejtendő, és aki ezeket a kérdéseket hangemeléssel fejezné ki, az teljesen tönkre tenné az elégiái gondolat nemes hatását. Midőn „Bánk bán“-ban Petur Bánkot az éjjeli találkozóra hívja, azt mondja: „A jelszónk lészen Melinda!“ Bánk meglepetve felkiált: „Melinda! ?“ Meglepetés, gyanú, fájdalom, méltatlankodás, harag stb. az érzelmek egy egész világa van ebben az egy szóban kifejezve és mindezeket az érzelmeket, indulatokat milyen hiányosan jelöli a „Melinda“ után tett két írásjel. Itt már az előadónak a saját leikéből, művészi tudásának legmélyéből kell merítenie, ha az élethű és igaz hangot el akarja találni. Hasonló változatosságot találunk a felkiáltójel hangbeli kifejezésében is. A felkiáltást mindig befolyásolja az azt előidéző indulat és azért a felkiáltójel a legkülönbözőbb érzelmek egész skáláját fejezheti ki. E szót: „Anyám!“ • felkiáltójel követi, mi azt jelenti, hogy az felkiáltva ejtendő. De ez a felkiáltás a rajongó szeretet, a legmagasztosabb tisztelet, a szivet marcangoló bánat, az édes boldogság, a kétségbeesett lemondás, a harag, a fenyegetés stb. felkiáltása lehet, amely érzelmekre mind csak a felkiáltójel utal. . Látjuk tehát, hogy a felkiáltójel tulajdonképen az indulatoknak általános kifejező írásjele, melyet az általa jelzett érzelemnek megfelelőleg hanggal kifejezni, egyike a legnehezebb feladatoknak és gyakran a szövegnek mély tanulmányozását követeli. Van arra is eset, hogy a felkiáltó jel nem is felkiáltást, hanem tisztán valamely indulatot jelez csak, de megfelelő írásjel hiányában itt is felkiáltójelet alkalmazunk. „Győztél anyám ! honom szabad ! Fiad bár elveszett!“ mondja Coriolán, midőn anyja szavaira lemond Róma ostromlásáról. Aki Coriolán e szavait a felkiáltójelektől félrevezetve elkiabálná, az alaposan tönkre tenné e sorok hatását, mert Coriolán e szavakat a legnagyobb lelki küzdelem között, megtört lemondással, tompa hangon mondja. Látjuk ebből azt is, hogy a felkiáltójel nem mindig felkiáltással, vagy hangemeléssel, hanem gyakran épen a hang gyengülésével, hangeséssel fejezi ki az indulatot legigazabban és leghatásosabban. A felkiáltójel hangbeli kifejezésének rendkívüli változatosságára érdekes példa a Bánk bán 3. felvonásnak 3. jelenetében Bánknak Tiborc- cal való párbeszéde. E jelenetben a bán Tiborc panaszaira többnyire rövid 1—2 szóból álló felkiálltásokkal felel: Útonálló! Ha! — Óh! —
