A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
37 Piha ! — Átkozott! — Hogy úgy van ! — Óh buzogj ver! Csak buzogj! — Te Isten ! — Tiborc ! Hányféle érzelem van ezekben a rövid felkiáltásokban kifejezve, amelyeket mind csak a felkiáltójel van hivatva jelezni! Hajlékony hang, nagy színező és képzelő tehetség, az emberi lélekállapotok mély ismerete, jellemző erő, a szöveg és helyzetnek hosszú, alapos tanulmányozása stb. szükségesek itt is, hogy a felkiáltójelekkel jelzett érzelmeket kifejezésre tudjuk juttatni. A többi írásjelek közül még csak a gondolat- (—) és szünetjelre (. . .) hívjuk fel a szavaló figyelmét. E két jelet (— és . . .) íróink nem használják szigorúan ilyen megkülönböztetéssel, hanem mindegyiket használják felváltva úgy a gondolat mint a szünetjel jelzésére. A gondolat- és szünetjel a gondolatok elkülönítését, megszakítását, vagy valamely meglepő fordulat következését jelzik az előadásban és hangbeli kifejezésük többnyire nagy hatással szokott járni. A szünetjel előtt nem szállunk sem le, sem fel, hanem a hangot visszatartjuk, mintegy a levegőben függni hagyjuk, miáltal a hallgató figyelmét is függőben tartjuk, lekötjük és a mondandók iránt érdeklődést keltünk. „A nevét . . . azaz, hogy . . . azt nem tudom épen ! De talán meglelem felséged körében. — Ez az, uram! itt van, uram : kutya egye máját! — S kimutatá a lovag . . . magyarok királyát“. (Arany: Pázmán lovag). Az első szünetjel előtt „A nevét“ középhangon, némi hangfelemeléssel mondjuk; a rövid szünet után a hang leesik, a zavart jelezvén, melybe Pázmánt a kérdés hozta. A második szünet valamivel rövidebb; utána a következő mondat némi emelkedést mutat. A „körében“ utáni gondolatjel a szünetet fejezi ki, mig Pázmán körülnéz. Az utolsó sor: „S kimutatá a lovag“ . . . nyugodt hangon, melyből azonban bizonyos finom csalóka humor csillanjon ki, mintegy előkészítve a bekövetkező meglepetést. A „lovag“ szónál a hang a szünetjel előtt lebegve marad, míg utána a következő szó némi hangemeléssel ejtendő. „Végtére egy követ Hírül hozá, hogy itt mik esnek. ÁlKöntösbe visszajöttem és találtam — Óh többet is, mintsem remélheték!“ (Bánk bán IV. felv. 7. jel.) Itt a gondolatjel hosszabb szünetet jelez; utána a hang leesik és tompán, szinte nyögve hangzik mindvégig. Különösen az ellentétek kitüntetésénél hatásos a szünetjelek megfelelő hangbelí kifejezése. A gondolat és szünetjel kiejtése.
