A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
— 31 Az írásjelek azonban nemcsak a mondatrészek egymáshoz való viszonyait tüntetik ki, hanem arra is szolgálnak, hogy a beszéd egyes szüneteit és a hangnak az élőbeszédben való emelkedését és esését, a hanghordozást is megjelöljék. Tehát a szavaidnak, ha értelmes és világos akar lenni, szintén pontoznia kell. És ha fontos, hogy az iró értsen az írásjelek helyes használatához, annál szükségesebb, hogy az előadó pontozni tudjon, mert egy, csak a szemmel olvasott szöveg helytelen pontozását kijavítja az olvasó figyelmes logikai gondolkodása, de az élőbeszédben, vagy az előadásban ejtett helytelen pontozásból származó félreértést vagy értelmetlenséget nincs ideje a gondolkodásnak kijavítani, mert a szó, amint kimondtuk, elröpül és csak úgy érthetjük azt, amint az épen akkor mondva volt. Nézzük csak egy példán, milyen értelemzavart okozhat a helytelen előadásbeli pontozás. „Bánk bán“ második felvonásának második jelenetében Bánk azt mondja a békétleneknek: „Istennek a kenettje egy királyi felség“. Petur erre azt feleli: „Az istennek kenettje Endre, nem Gertrud! ez a rabló az nem lehet! Ha ezt a mondatot az előadó a beszédben így pontozza: „Az istennek kenettje Endre nem, Gertrud ez, a rabló az nem lehet!“ Mennyire elferdíti a helytelen szóbeli pontozás a mondat igaz értelmét! . . . Hogyan pontoz az előadó? Az előadásban a pontozás rövidebb, vagy hosszabb szünetek tartása és a hangnak emelkedése vagy esése által történik. Az előadásbeli vagy retorikai pontozásnak általános szabálya a következő: „A hangnak egy magasságban való tartása vagy emelése a gondolatnak, vagyis a mondat értelmének továbbfolyását, a hangnak a leszállása, a nyugalmat, a gondolat és mozgás végét jelenti“.*) Tehát a pont után, mely egy gondolatot bevégez, teljesen leeresztjük a hangot és leghosszabb szünetet tartunk; a vessző után felemeljük a hangot és csak rövid szünetet tartunk, jelezvén azt, hogy a mondat nincsen teljesen bevégezve. A pontosvessző és a kettőspont által jelölt szünetek a pont és a vessző között foglalnak helyet, vagyis kifejezésüknél a hangot nem emeljük nagyon fel, de le sem eresztjük egészen, hanem úgy szólván lebegni hagyjuk. Megjegyezzük azonban, — és erre különösen felhívjuk a szavaló figyelmét, hogy az élőbeszédben és előadásban gyakran szünetet szoktunk tartani ott is, ahol írásjel a szünetet nem kívánja, sőt ahol írásjel egyáltalában nincs is; másrészt pedig néha nem tartunk megfelelő szünetet ott sem, ahol az Írásjel van. Sokszor az előadásban leeresztjük a hangunkat ott, ahol az írásjel rendesen a hang felemelését jelzi és megfordítva stb., amiből tehát az következik, hogy az előadásbeli, vagyis Pontozás az előadásban. A retorika pontozás szabálya. * Palleske: Die Kunst des Vortrags.
