A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
32 Eltérések a grammatikai és retorikai pontozás között A vés ző. a retorikai pontozás néha lényegesen különbözik az írásbeli, vagyis a grammatikai pontozástól. Ennek oka részint az emberi lélekzetvétel természetében rejlik, részint pedig abban van, hogy az emberi indulatok kifejezésmódjait írásjellel jelölni nem is tudjuk. így a bővített mondat alanyi és állítmányi része, az u. n. szólamok között a beszédben rendesen rövid szünetet tartunk, ami pedig semmi írásjellel nincs jelölve. Pl.: A fáradságos és küzdelmes élet / meg- edzi a férfit. A közelebb lefolyt 12 esztendő / súlyos szenvedések kora volt reánk nézve. (Deák F.) A mindig szerencsében élő / ily birtokot szerezni reá nem ér. (Kölcsey) Az / megtagadja életét. Egy szolga életért; A hősnek / egy rablét helyett / Halála nyújt babért. (Qaray). Lélekzevételünk természete kívánja, hogy ezekben a mondatokban a /-sál megjelölt helyeken rövid szünetet tartsunk, bár ott írásjel nincsen. Általában az írásjeleknek sem kifejezésmódjára, sem szüneti értékére nem lehet határozott szabályokat adni. Általánosan azt mondják : a vesszőnél negyed-, a pontosvesszőnél fél-, a kettőspontnál háromnegyed- és a pontnál egész szünetet tartunk. De ez a szabály nem áll meg mindig; mert van olyan pont, mely csak annyi szünetet kíván, mint a vessző és van olyan vessző, mely majdnem annyi szünetet igényel, mint a pont. Találkozunk olyan vesszővel is, amelyet a grammatika megkíván, de az előadásban tekintetbe se jön. Nézzük a következő példákat: „Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillanatnyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak, s nem ritkán hajlandóságunk vagy gyülöl- ségünk elnémításával: azonban minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van.“ A „jár“ után vessző van; de aki ott a hangot felemelné, alaposan elvétené a szóbeli pontozást, mert a „jár“ után a hang esik és inkább lefelé marad lebegőben, a szünet pedig majdnem akkora, mintha ott pont volna. Ugyanazon hangból folytatjuk tovább „feláldozásával,“ de folyton fokozódó emelkedéssel a „kényünknek“ és „önhasznunknak“ szavaknál. A „hajlandóságunkénál nincs írásjel, de azért csekély szünetet kell tartani már az utána következő ellentétnek, a „gyülölségünk“ szónak kiemelése miatt is, és a hang esik a kettőspontig, hogy azután újra emelkedjék, míg a „képest“ szónál eléri tetőpontját, ahol lebegve marad, és ott az utolsó mondat iránt való érdekkeltés szempontjából legalább is akkora szünetet kell tartanunk, mintha ott kettőspont volna. Érdekes a vesszők előadásbeli kifejezésének szempontjából Arany „A walesi bárdok“ című balladájának következő része: Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. — Ajtó megöl fehér galamb, Ősz bárd emelkedik.
