A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről

Vende Ernő: A szavalás művészete

22

vegyük nyelvünk hegyét az ajkak közé, vagy a felső fogsor mögé és ajkainkkal együtt rezegtessük nyelvünk hegyét is. Ez azért szükséges, hogy nyelvünkben a rezgési érzetet felébresszük. Kellő gyakorlat után megpróbálhatjuk most a nyelv-r képzését először valamely ajakhanggal, pl. brrrrr, prrrrr stb., azután a magánhangzókkal.

További gyakorlatul szolgáljanak a következő versek:

Régi dal, régi dal, régi dicsőségről,

Fényes napnak ragyogása rózsafelhős égről.

Ha a szótagkezdő r-i már sikerűi tisztán képezni, (ez könnyebb, mert rendesen tele lélekzettel jön létre) próbáljuk a következő példán a szótagvégi r-i gyakorolni.

Árva madár, daru madár,

Hű párjára hiába vár:

Hervadt a rét, bús az avar,

Szárnyát csapkodja a vihar,

S elrepülni még sem akar.

Nem látja, hogy elmúlt a nyár,

Erdő sárgul, mező kopár:

S daru madár csak egyre vár...

Rég veri már a magyart a teremtő.

Gyakorlásul álljon itt még a következő teljes költemény:

Babyloni vizeknél.

I. Kopár mezőn, az égő nap füzében, Felfrissítő árnyékot nem lelünk,

S ha jő a tél, jégfegyverrel kezében, Nincs ellene megvédő födelünk.

II. A tüske megtép, hogy ha kedve tartja, Ostorával megcsapkod a vihar.

Bennünket nyom úr és szolga haragja,

És gúnyol, és zaklat, midőn akar.

III. Barátink elszéledtek a világon.

Régen kihűlt már hamvas tűzhelyünk . . . Bánkódva bolygunk rémes pusztaságon S kétségb’esés jár egy úton velünk.

IV. Fejünk fölött elvillan tévelyegve Az emlékezet szálló madara;