A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről

Vende Ernő: A szavalás művészete

23

És mintha szárnyin most is ott lebegne,

Dicsőségünk rég eltűnt sugara.

V. Fölgyujtja lelkünk és megyünk utána . .

Boldog vidék az, merre ő vezet;

Szádunk, szádunk, távol kies hazába,

Ragad, röpít a vidám képzelet.

VI. S mind hiába! küzdő szárnya kifáradt,

És elborul előttünk a világ;

Szivünk mélyén a felszökemlett vágyat Eloltja minden szellő, minden ág.

VII. Ránk egy tévedt sugárt csak szánva vet még A reménység hanyatló csillaga;

S az is a köny setét hullámiban ég,

Melyet titkon sírunk el éjszaka!

Lévay Józsct.

A hadarás nem egyéb, mint a túlságosan gyors beszéd, amelynek következtében az illető a hangokat, szótagokat nem ejti ki tisztán, hanem elnyeli, felcseréli, össze-vissza dobálja stb., minél fogva érthetetlen lesz. A hadarás oka részint a kiejtésben való figyelmetlenség, részint a beszédszervek gyakorlatlansága, vagy néha idegesség.

Ha e hibáról le akarunk szokni, úgy mindenek előtt meg kell tanulnunk helyesen lélekzeni és szótagolni. (Ilyen gyakorlatokról az illető fejezetek alatt szólunk.) Azután olvasson az illető naponkint hangosan, tiszta kiejtéssel 1—2 órán át, de lassú menetben (tempóban) és minden szótagot világosan hangoztatva, hogy megtanuljon lassankint beszédszervein uralkodni és hozzá szokjék kiejtését, beszédjét fegyelmezni. Ezen módszer mellett pár hét alatt le fog szokni a hadarásról.

Mindezen gyakorlatoknál nagyon fontos a jó hallás. Aki magát jól hallja, az mindenkor ki is tudja magát korrigálni. Itt is a fül a legjobb tanító.

Vigyázzunk azonban mindig arra, hogy tiszta kiejtésünk természetes, minden mesterkéltség és erőszakosság nélkül való legyen, mert nincs kínosabb, mint ha a hallgató észreveszi, hogy fáradságunkba, megerőltetésünkbe kerül az értelmes beszéd.

A hadarás.

A hadarás megszüntetésének módja.