A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1904-1905. tanévről
dr. Révai Sándor: Barlám és Jozafát, továbbá szent Elek legendája
33 — előadás szépségére nézve a Nádor-kódexbeli feldolgozást ítéli legérdemesebbnek.31) Beöthy Zsolt ellenben, aki csak négy feldolgozást említ, t. i. a Peer-, Kazinczy-, Érdy- és Tihanyi kódexbelit, a Kazinczy-kódexbeü átdolgozónak juttatja a pálmát.32) S méltán. Igaz ugyan, hogy fordítói hűség dolgában a Nádor-kódex tüstént a Peer-kódex után következik, de erre a feldolgozásra is teljesen ráillik Beöthynek az előbb említett négy magyar Elek-Iegendáról mondott ítélete, hogy t. i. stílus tekintetében a latin eredetinek szép folyamatossága, nyugodt méltósága többé-kezésbbé összetöredezik, eldurvul a magyar fordító kezében. Beöthy Zsolt ebben a tekintetben a Peer-kódexet tartja legsilányabbnak; ám igen sok latinizmus fordul elő a Tihanyi kódex legendájában is. Mindamellett még ezekben a feldolgozásokban is van némi csekély törekvés a csinosságra és arra, hogy a szép latin szöveget szépen közöljék magyarul. A többi magyar feldolgozásnak a latintól való, előbb említett eltérései, különösen pedig a Lobkowitz- és Kazinczy-kódexéi, mind arra szolgálnak, hogy a hatást a nyelv és előadásmód eszközei által is növeljék és erősebbé tegyék. A kolostori barát-író teljesen megértette a legenda szellemét, átérezte annak hangulatát; meghatotta a legendában elbeszélt lemondás és hősi önmegtagadás; gyönyör őséggel és lelki élvezettel olvasta a szent életét, arra törekedett tehát, hogy húgainak is úgy adja elő a megható történetet, hogy azok a legenda hallásakor szintén gyönyörködjenek, elragadtassanak. Épen ezért különösen az olyan helyeken alakít, stilizál és törekszik szebb és emel- kedettebb előadásra valamennyi magyar átdolgozó, ahol az érzés az eredetiben is mélyebb, ahol a szívnek nem mindennapi érzelmeit kell tolmácsolnia. S így, bár a nyelvezet gyakorta magyartalan, s az előadás módja nem olyan élénk, színes és változatos, mint a Barlám és Jozafát legendájában, mégis értékesek stílus szempontjából is az Elek-legenda magyar szerkezetei, mert a szenvedélyek festésében (pl. Aglaes és az özvegy siralma) kitűnőt nyújtanak. Úgy annyira, hogy ebben a tekintetben jobbak és szebbek, mint Hallernek jóval későbbi Gesta-fordítása (Hármas Istória, II. r., 15. fejezet), mely épen ezeket a szenvedélyes kitöréseket ellapítja, megkurtítja. Méltán tartjuk tehát az Elek-legendát is költői prózánk egyik korai hajtásának.
