A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1904-1905. tanévről
dr. Révai Sándor: Barlám és Jozafát, továbbá szent Elek legendája
— 24 — Ezután valami Theodás nevű ördöngős vállalkozott arra, hogy Jozafátot eltéríti új hitéről. Azt ajánlá a szomoní királynak, hogy adjon fia mellé szép hajadonokat, azoknak ékessége és nyájassága majd megingatja a királyfi állhatatosságát. Mert azt, hogy „semy az ifiakath ugan el nem haithattya: minth az azzoniallatoknak ekös arcyok“, egy példa is igazolja. Egyszer egy király jó ideig elzárta fiát kősziklából kifaragott palotában. Idő múltán azonban bevezetett oda mindenféle állatot és ékes hajadonokat, kiket a szolgák a királyfi előtt ördögöknek mondának. Mikor az atya kérdezé fiát, hogy mi tetszett neki legjobban, az azt feleié, hogy az ördögök. Avennír megfogadd Theodás tanácsát és Jozafát szolgáit eltávolítván, helyettük ékes hajadonokat külde fia szolgálatára. Theodás pedig szabadjára bocsátotta a bűn lelkét, mely „herteilenkódek az yfiura: es tdet az gonozsagnak tyzeuel belól feel geriezte: belől az őrdőgh gerieztyuala: kyuől kegek az zyzek“. Mikor azonban Jozafát magát Istennek ajánlotta fel, a kisértés tőle eltávozék. Ekkor Avennír egy meghalt királynak gyönyörű leányát küldé fiához. Ez a leány bájos szépségével, csábító szavaival, biztató Ígéreteivel az ifjú „lelkenek torniat erő-sen háborgatnia“ kezdé. A gonosz lélek is társul szegődvén a szép leány mellé, a királyfi igen erős megpróbáltatásnak vala kitéve. De nem adta fel a küzdelmet, imádságban keresett menedéket, mire aztán csendesen elszenderedett. És álmában egy igen szép mezőre viteték, mely igen szép és illatos virágokkal volt ékes, s amelyen a fáknak levelei a szellő fuvalmára édes szózatot adtak vala. A fáknak gyönyörű, édes gyümölcsük volt. Aranyból készült, gyöngyökkel ékes székek, megvetett ágyak is voltak ott, s a mezőn csendesen csörgedező patakok folytak keresztül. Erről a mezőről Jozafátot egy gyönyörű városba vitték. A város falai fényes szín- aranyból voltak. Hallott azután a királyfi olyan éneket, aminőt emberi fül még nem hallott. Hallott szózatot is, mely kijelenté, hogy az a hely, ahol most jár, a boldogok helye. Mikor innen el akarták vinni Jozafátot, könyörgött, hogy hagyják őt ott továbbra is. Ám azok, akik őt hordozák vala, azt felelték, hogy sok munka után juthat még csak ide. Erre elvitték bizonyos sötét, dohos helyre, az el- kárhozottak helyére. Ekkor felébredt álmából s a királyleánynak s a többi hajadonnak szépségét „azonkepen el utala: minth az ganeth.“ Theodás pedig látván Jozafát nagy hitét és jeles erényeit, maga is megtért és keresztény lön. Avennír most két részre osztá országán, felén maga, felén Jozafát uralkodott. De nemsokára őt is megtérítette fia, mire az öreg a pusztába ment remetének s igy az egész birodalom Jozafát uralma alá jutott. Ő sem uralkodott azonban sokáig, hanem országa kormányát barátaira bízva, a pusztába ment, ahol fényes királyi öltözetét felcserélte egy útjába került koldus condráival. Két esztendeig bolyongott a pusztában, míg végre
