A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1904-1905. tanévről

dr. Révai Sándor: Barlám és Jozafát, továbbá szent Elek legendája

- 23

Megtetszett a gazdag fiúnak a bölcs hajadon s megkérte kezét. Ám a szegény ember nem volt hajlandó leányát hozzá adni. Ekkor az ifjú arra vállalkozott, hogy hát nem viszi el a leányt hazulról, hanem inkább ő is ott marad nálok s magát mindenben hozzájuk szabja. Úgy is tett; leveté drága ruháit és velők lakozott. Mikor a leány atyja látta vejének állhatatosságát, bevezeté őt ágyasházába és temérdek kincset s drágaságot adott neki.

Ezen példa hallatára Jozafát megérté, hogy a példázatban Barlám róla szólott. Majd megkérdezte Barlámot, hogy hány esztendős. Mire az öreg remete magát negyven évesnek vallotta. Csodálkozott ezen a királyfi, mert ő az öreget hetvenesnek vélte. Barlám azonban viszonzá: „ha ziletesőmtul fogua kérdőd az en eletőmnek eztendeit: igaz megh talalad: de az eztendők: mell’ek entölem ez uilagnak hyusagaban köttettek el: eletőmnek eztendey köze nem zamlaltatnak: merth akkoron az belső embörbe: az az az lelőkbe megh hotam uot: es az halainak eztendeit: eletnek eztendeinek nem mondom“.

Az ifjú, „ez nőmős uiragh“, kit ekkor Barlám megkeresztelt, a pusztába akarja követni a remetét, de erről az lebeszé'i, nehogy jöttével bajt hozzon az ott lakó hívekre.

Erre érzékenyen elbúcsúznak egymástól.

Mikor a király megtudta, hogy fia a keresztény hitre tért, nagyon szomorú lett. Kéréssel, könyörgéssel, hizelkedéssel, majd durva fenyegetéssel arra akarta fiát bírni, hogy térjen vissza a pogány hitre. De a fiú így szól atyjának: „Mert mikepen tenekőd lehetetlen dolog: kezedel az égnék magassagat megh illetnéd: es az tengőrnek uizet megh zaraztanod : vgan ezőnkepen: lehetetlen dologh engőmet az cristus mellől el uenőd“.

Erre az egyik főember azt ajánlja, hogy hozzák a királyi udvarba Nákort, a vén pogány bölcset, aki feltűnően hasonlít Barlámhoz, s mondják neki, hogy tettesse magát, mintha Barlám volna s védje először a keresztény hitet, majd azonban a vele vitatkozó pogány bölcsekkel szemben adja meg magát, így is lön. Hírül adták Jozafátnak, hogy mesterét elfogták. A királyfi nagy zokogásra fakadt a hír hallatára, majd azonban isteni kijelentés folytán megtudta, hogy nem Barlám a fogoly. Erre a király elrendeli a hitvitát. A vitatkozás előtt azonban Jozafát inti az ál-Barlámot, hogy jól védje meg a keresztény hitet, mert ellenkező esetben nyelvét és szívét kitépi és a maga kezével veti oda a bestiák táplálékául.

Megrémül erre Nákor és ijedtében olyan sikeresen védi a keresztény tanításokat, hogy a pogány bölcsek semmire sem mennek vele, s a király haragra gerjedvén, beszünteti az egész vitatkozást. Jozafát erre azt kéri atyjától, hogy engedje meg, hogy az éjjelt mestere nála tölthesse. A király azt remélvén, hogy az éjjel Nákor visszatéríti Jozafátot a pogányságra, ebbe szíves-örömest beleegyezik. Mikor azonban a királyfi haza tért, így szólt Nákorhoz: „Ne uellid azt hog nem tudnám en ky leg te: mert nem uag te az . . . barlaam: hanem nákor uag“. Majd azután a keresztény vallás igazságait fejtegetvén, reggelre megtérítő az ifjú a vén bölcset.