A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1902-1903. tanévről
dr. Szegedy Rezső: Erzsébet királyné emlékezete
5 tünket, melynek minden lapjánál feldobban a szív, megismeri irodalmunkat, hogy a nemzeti szellem legtisztább sugaraiban gyönyörködhessék. S íme, az addig oly rideg abszolutisztikus rendszer enyhül, a számüzöt- tek nagy része visszatér, a börtönök nehéz vasajtai megnyílnak; „a négy folyam és három bérc honában kilebben a tavasz lehelete“ s a szív kérgét is egy áldó nap jótékony sugarai megolvasztják. Ezen áldó nap Erzsébet szíve, e lágy tavaszi szellő az ő lelkének rokonszenve. Ő megértette a nép millióinak panaszát, s a részvét az ő nemes szívén át eljut az uralkodó szívéhez is. 1857-ben teljesül végre régi óhaja: az uralkodó pár meglátogatja a nemzetet; a felséges asszony magyar díszben jelenik meg fővárosunkban. Oh éreztük akkor, hogy ezen külsőséggel a legbensőbb érzés keresett nyilvánulást, és népünk ezreinek ajkán felzendül a költő biztató dala: .Megvirrad még valaha, Nem lesz mindig, nem is lehet A magyarnak éjszaka“ s a nemzet szivéből, melynek egykori királyhimnuszai elnémultak, kitör a régi, határtalan lelkesedés: „Éljen a király! Éljen a királyné!“ Ezen lelkes fogadtatást nem tudta felejteni; immár meggyőződött, hogy helyesen gondolkodott Szent Erzsébet népéről, hogy szabad nemzet tántorít- hatatlanabbul nem ragaszkodhatik királyához, mint a magyar, s e lelkes fogadtatás meggyőzi az uralkodót, hogy nem a fegyveres erő, börtön, bitó és számkivetés a hatalom alapja és biztosítója, hanem a nép ragaszkodása és szeretete. Lassankint a döblingi beteg is visszanyeri lelke erejét, szemei egy tisztább jövőt látnak. Alkotmányunk teljes visszaállítása azonban még mindegyre késik; mikor az 1859-iki mozgalmak alkalmával már a külföld is felajánlja szövetségét a magyar szabadság ügyének s ezen összeköttetések ismét elfordítják tőlünk az uralkodó szívét, akkor Széchényi ismét sötét fellegeket lát tornyosulni hazánk egén, aggodalmai ismét megzavarják nagy lelkének egyensúlyát s önkezével vet véget nemes életének. Óh, hogy álltunk akkor megtört szívvel e nagy omladékon; elhagyatottságunkban ismét nem volt remény és vigasz; csak az, kit védőangyalául rendelt nemzetünknek az ég, a felséges asszony, találja meg ezen tömkelegből a kivezető utat: összeköttetésbe lép a nemzet legjobbjaival, Deák Ferenccel és Andrássy Gyulával, kikben leginkább összpontosul a nemzet bizalma s ismét kérő szavával nyeri meg részünkre az uralkodó szívét; egyedül ő bízik, hogy még ledől a válaszfal, mely a nemzet és uralkodója közt emelkedik; midőn a schleswig-holsteini háború Ausztriára nézve oly szerencsétlenül végződik, siet meggyőzni az uralkodót, hogy a Habsburg-tráz csak úgy biztosíthatja nagyhatalmi állását, ha a magyar nemzetnek visszaadja alkotmányát s annak határtalan lelkesedésére, annyiszor tanúsított önfeláldozására támaszkodhatik.
