A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1901-1902. tanévről
dr. Kálmán Miksa: Dischka Győző emlékezete
— 6 — nyen őrködött a tekintélyére, igazgatói minőségét és hatalmát e czélra tanítás közben soha fel nem használta; sőt mondogatta nekik, hogy ilyenkor ne igazgatónak, hanem tanáruknak tekintsék őt; igazgatói állása ne feszélyezze őket, hanem viseltessenek iránta oly bizalommal, mint többi tanáraik iránt. Kikérdezte őket jövő terveik felől s útbaigazító tanácsokkal látta el őket. Hogy Dischka Győző már tanár korában mennyire bírta az ifjúság szeretetét, azt érdekesen bizonyítja a következő levél, melyet a megboldogultnak irományai közt találtam. 8. K., jelenleg kiváló szakképzettség hírében álló budapesti középiskolai tanár, irta neki tanulókorában: 1872-ben a levelet, mely következőképen szól: Engedelmet kérek, tekintetes tanár úr, hogy bátorkodom nehány szóval kifejezést adni mélyen érzett köszönetemnek, felvételi vizsgálatom alkalmával tanúsított jóindulatáért és befolyásos pártfogásáért. Legnagyobb sajnálatomra be kell vallanom, hogy gyengén feleltem, de sem hanyagság, sem közöny nem voltak okai annak. Az én hibám-e, hogy nem engedhettem szívem forró vágyának ? Bizonyára nem ! 13 éves koromban kérlelhetetlenül kitaszított a szegénység a szülői házból. Mint falusi tanító voltam kénytelen nyomorult életemet tengetni és csekély keresetemmel még a szüléimét is kellett támogatnom ; mind a mellett fáradhatatlanul kitartottam tanulmányaim mellett; kétségbeesetten küzdöttem mindazon akadályok ellen, melyek utamat állták. Az én hibám-e, hogy az ily uton-módon szerzett ismereteim vad zűrzavarban vannak? ígérem, tekintetes tanár úr, hogy kettőzött szorgalommal igyekezni fogok hiányaimat pótolni, hogy méltó legyek jóságos rokonszenvére. Megtoldván ezt azzal az alázatos kéréssel, hogy tartsa meg számomra ezentúlra is jóindulatát és ne változtassa meg felőlem táplált jó véleményét, maradok Tekintetességednek örökké hálás szolgája Pécs, 1872. november 30-án. 8. K. Szeretet és hála ! Ez édesiti meg rögös pályánkat és kárpótol a tanítással járó apró kellemetlenségekért. A megboldogultnak bőven kijutott mind a kettőből, mert tanítványai látván, hogy ő a javukat mindenképen előmozdítja, megszerették őt és szeretetöket összekötvén a hála érzetével, megőrizték később is, még akkor is, mikor már régen kikerültek az iskola falai közül. Ilyen volt Dischka Győző mint tanár. Lássuk most, milyen volt mint igazgató. * Midőn 1882-ben Vész Albert Budapestre történt áthelyezésével iskolánknál az igazgatói állás megüresedett, a közoktatásügyi minisztérium Dischka Győzőt bizta meg az intézet vezetésével, kezdetben, — a bevett szokás szerint — ideiglenes, majd Ő cs. és apostoli kir. Fölségének 1883. május 10-én kelt kinevezése értelmében rendes igazgatói minőségben,
