A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1901-1902. tanévről
dr. Kálmán Miksa: Dischka Győző emlékezete
— 7 Dischka Győző igazgatói működése uj korszakot alkotott a pécsi főreáliskola történetében. S itt átadjuk a szót iskolánk monographiája ékestollu írójának, Requinyi Géza tanárnak, ki iskolánk történetének beható tanulmányozása alapján következőképen ír Dischka Győző igazgatásának kezdetéről: Az 1882/3-iki tanévvel uj korszak kezdődött a pécsi főreáliskola életében, a belső megerősödés, az intensiv fejlődés korszaka. A reconstruált tanár- testületre nehéz feladat várt: mindenekelőtt javítani, nemesíteni a tanulóifjúság elhanyagolt erkölcsét; emelni, fejleszteni a tanulmányi haladást, teremteni paedagógiai közmeggyőződést, didaktikai köztudatot, vagyis megteremteni az igazán egységes és egészséges tanítási szellemet. De várt a tanártestületre más feladat is: rendet teremteni az intézeti szertárakban, ezeket rendszeresen kezelni s okszerűen szaporítani; végre pedig vissza kellett szerezni az intézet elvesztett tekintélyét, visszahódítani a szülők bizalmát és helyreállítani a jó viszonyt a városi hatósággal. És ime az uj igazgató alatt a városi hatósággal a viszony szinte minden átmenet nélkül rögtön jóra fordult. Ugyanaz a városi tanács, mely ragaszkodván az állammal fennálló szerződés betüszerinti értelméhez, kezdetben igazgatói lakásról hallani sem akar, később az uj igazgató iránt oly szives és előzékeny, hogy még ingyen fűtést is fölajánl és azóta a kellő mennyiségű fűtőanyagot állandóan kiszolgáltatja. Azok a súrlódások is, melyek az intézet igazgatója s az izraelita hitközség közt az előbbi korszakban napirenden voltak, szintén teljesen megszűntek. „A kir. főreáliskolába járó izraelita tanulóknak a hittanban tanúsított szép haladása arra indította a helybeli izraelita hitközség iskolaszékét, — így szól emez 1894. jun. 17-én az igazgatóhoz intézett köszönő átiratában, — hogy hálás köszönetét fejezze ki tekintetes Igazgató Urnák azon kiváló jóindulat és meleg érdeklődésért, melylyel a hitoktatás eszközlése iránt viseltetni méltóztatik.“ Ép oly mértékben javult a tanártestület külső tekintélye is. Áttérvén az uj korszak belső életére s az itt eszközölt reformokra, első sorban az ifjúság fölött gyakorlandó felügyelet rendezését kell kiemelni. Lassanként az ellenzés megszűnt és idővel a felügyelet, az intézet házirendjének egyik kiegészítő, lényeges alkotó része lett s üdvös volta, kedvező hatása közmeggyőződéssé vált. Ezen őrködés nem rendőri intézmény, mely fürkészi a tanulók botlásait és megakadályozza szabad, fesztelen mozgásukat az üdülésre szánt óraközökben, hanem előrelátó gondoskodás, mely lehetetlenné teszi, hogy a tanulók az iskola falain belül visszaéljenek nyert szabadságukkal. Az éber fegyelmezői, illetőleg nevelői működésnek meg is volt a kellő hatása s a tanulók viselete, különösen tanáraikkal szemben, teljesen megváltozott. A fegyelmi állapotjavításánál sokkal nehezebben ment a didaktikai köztudatnak megteremtése s a tanulók intensivebb tanulmányi előmenetelének biztosítása.
