A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1900-1901. tanévről
Dr. Szegedy Rezső: Az irodalomtörténeti tanítás módszeréről
23 — Mutassunk rá mindennek alapjára, mert van épúgy, mint a fényoldalnak, az árnyékoldalnak is alapja. Mennyire mássá lesz Vörösmarty a tanuló lelkében, ha Gyulai Pál életrajzában beletekinthet a költő leikébe és nehéz munkájába, mikor a költői részletekben szegény, egységes cselek- vénybe nem csoportosuló episodokba elmerülve eposzának alkalmas tárgyat és cselekvényt keres, eredménytelenül kutat, hogy az őspogány vallásról legalább halvány képet szerezzen s végül kénytelen maga alkotni cselekvényt, hőst és mythost, mely nem történeti vagy mondái hűségével, hanem a phantasia gazdagságával és elevenségével hat; ebbe a munkába ha beletekinthet, mennyire mássá lesz Vörösmarty a tanuló lelkében, mintha az irodalomtörténetből megtanulja, hogy a cselekvény nem egységes, a hősben nincs egyéniség, a mythosban nincs rendszer. Csak a munka méltatásával kapcsolatban szabad átvezetnünk a tanuló érdeklődését a költő egyéniségére. Mai irodalomtörténeteinkben akárhány Máknál bátran kérdezhetni, minek ez az életrajz a születés, a bolyongás, a halál évszámaival és helyneveivel, az összeköttetés oly egyénekkel, kik iránt a középiskola szűk kerete érdeklődést nem kelthet! Behatóbb, részletesebb életrajz csak a legkiemelkedőbb Íróknál indokolható és szükséges ;• másodrendű költőnél elég néhány oly mozzanatot kiemelni, melyek az egyéniséget néhány nagy vonással kidomborítják, a melyekre akárhány Írónál alkalmas szemelvény olvasásánál rámutathatunk. S különben is lehet-e lyrai költőnek életrajzát szebben nyújtani, mint ha azt költészetéből kiemeljük ? Mert nemcsak „Petőfi költészete — Petőfi élete“, ezt minden lyrikusról mondhatjuk, sőt nem egy epikus és drámaköltő árulja el munkáiban életét olyannyira, hogy az életrajz alkalmas szemelvények elolvasása és ezen kapcsolat feltüntetése után úgyszólván kész a tanuló lelkében. Ha ily tárgyalás válik általánossá, csodálkozni fogunk a mostani eljáráson, mely előbb nyújtotta az iró életrajzát s csak akkor tért át munkái ismertetésére. Tegyünk kísérletet bármely kiemelkedő íróval, mondjuk pl. Kánaánnal. Ha a tanuló elolvasta „Panni hagyományai“-^ ezen a munkán tanulhatja meg mindazt, mit Kánaánról tudnia kell, a nyugat-európai irodalom sentimentalismusának hatását, a természetevangélium hódítását, a levél- és naplóforma népszerűségét, Kármán törekvését az Urániával, mely folyóiratban a munka' megjelent, ezzel kapcsolatban életét és a munka stílusán az iró szerepét szépprózánk fejlesztésében. S mindezzel érezte is az olvasás fontosságát, érezte, hogy az minden irodalmi ismeret alapja. Csak akkor, mikor valamely kornak összes kiemelkedő alkotásaival igy megismerkedtünk, van helyén a kor művelődési állapotának méltatása, a mit kézikönyveink mindig első sorban nyújtanak. Ha a tankönyv menetét követjük, tisztán csak rátanitással nyújtottunk ismeretet és nem
