A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1900-1901. tanévről

Dr. Szegedy Rezső: Az irodalomtörténeti tanítás módszeréről

— 24 — vettünk igénybe a tanuló szellemi tehetségeiből mást, mint a memóriát; ha pedig a kor művelődési állapota a kor kimagasló alkotásainak ismer­tetését követi, belevonhatjuk a kor képének kialakításába a tanulót, foglalkoztatjuk nemcsak a memóriát., hanem az értelmet és a kedélyt, az ügyességet a vonások esoportositásában, a conbináló erőt a vonások össztartozásában és szétválasztásában és neveljük az önnálló gondol­kodást. S ha a művelődésnek legalább ezen egy ágát ismeri a tanuló, akkor van legalább valami a tudatban, a mi érdeklődést kelt a többi ág iránt, a mihez ezek az ágak a benső hasonlóságnál fogva szervesen kapcsolódnak. Bizonyítani felesleges, hogy igy sokkal elevenebb kép támad a tanuló lelkében, mint az egyszerű rátanitással. Csak egy vád emelhető az irodalomtörténet tanításának ezen menete ellen, t. i. hogy a tanitás széles mederben, lassan folyik s nem karolhat fel annyi anyagot, mint a mostani irodalomtörténetek. De a középiskolai oktatás jól felfogott feladata és az új tanterv határozottan kifejezett ten- dentiája elveszi ezen vádnak minden erejét. A hol a szív és kedély nemesítése, az értelem fejlesztése, a fogé­konyság nevelése a cultura minden ága iránt a kitűzött czél, nem pedig a szakképzettség megadása, ott válogassunk az olvasmányokban. A mit az új tanterv előír, az ily menettel, ily módszerrel elvégezhető s ne akarjunk rajta a tanitás quantitásában túlmenni a qualitás rovására. Ne téveszszük soha szem elől tanításunk benső eredményét, mely ily módszer­rel talán nem jelentkezhetik oly ragyogóan, mint a rátanitás- és betanulásé; ez az iskola idejének lejártával eltűnik, azt kiviszi a tanuló az életbe. Az irodalom tanításának ily menetével közelitjük meg a kitűzött magasztos czélt: megvilágítjuk a magyar szellem életét és történetét, nevelhetünk hajlamot és képességet a nemes élvezetek iránt, késztetjük az ifjúságot, hogy bármely pályán is továbbképzésre törekedjék az irodalom terén, hogy lelki szükségleteit a napi lapok hasábjaival és korunk sensatiós regényeivel, Ízléstelenségeivel kielégitetteknek ne érezze. Ily módszer alkalmas arra, hogy — a mennyire az iskola teheti — társadalmunk szellemi életében hadat üzenjen az alaptalan nagyképűsködésnek, felüle­tes itéletkészségnek és üres szónoklatoknak. Dr. Szegedy Rezső.

Next

/
Thumbnails
Contents