A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1897-98. tanévről
Arnhold Nándor: Nemzeti emlékmű
24 — ép úgy, mint az egyszerű falusi kebelre, a művészetek iránt fogékony emberre épúgy, mint az érettük kevésbé hevülékenyekre elmoshatatlan benyomást gyakoroljon; már pedig az utóbbiak ezreit bizonyára sokkal inkább indítják kegyeletük adózására a történelem ereklyéi, mint a művészet még oly ihletett, de meg nem értett szózata. Ezek szerint helyet követel magának az emlékműben a nemzeti temető és a történeti muzeum is, melyeknek egyesítése a művészeti részszel a fentebb kifejtett okoknál fogva elvben nemcsak hogy nem ütközik nehézségbe, de sőt kívánatos. Legfeljebb az architektonikus megoldás lehet kérdés tárgya, mi tekintetben éppen a mellékelt terv kívánja a kedvező feleletet megadni. Még egy lépéssel odább akarván menni, ismételnem kell a hatás sokoldalúságának követelményét, melynek támogatására még felhozom azt a nagy külömbséget, a mely ember és ember között, nevezetesen a hangulatok ama neme és terjedelme között van, a melyekre az ember egyénisége és a külső benyomások szerint képes. Ezen szempont megkívánja, hogy a hatás eszközeit a legszélesebb alapokra fektessük és ez vezet, a mikor az emlékműben nemcsak a nemzet, hanem a haza, a honi föld, számára is követelek helyet. Hiszen ez a föld az, a miért a nemzet annyit küzdött és fáradozott, ennek védelmében áldozta fel annyiszor vérét mindenkor tudatában annak, amit koszorús költőnk oly szépen kifejezett : hogy kívüle nincs számára hely. Ezen szeretett honi föld az, a mely hatalmas változatosságával és megragadó szépségével nagyon beleillik ily emlékmű keretébe. Szépséges tájainak jellemzetes és hangulatos előadása nagy előnyére lesz a mű szépészeti hatásának és a honszeretet ápolásának egyaránt. Azután mennyi e haza földjén a honfivér áztatta göröngy ?! Nem volna-e poétikus gondolat e hantokból örök emlékül egy-egy marékkai díszes urnákban elhelyezni, hogy együtt legyen a porladozó csontokkal a föld, a mely egykoron mohón szívta magába a hősök drága vérét ? És a honi föld gyönyörűségét e pontról a maga természetes szépsége hirdeti legelragadóbban, lévén a Szt.-Gellérthegy az ország egyik legszebb, talán legbrillánsabb kilátópontja. Csak úgy kell az emlékmű épületét terveznünk, hogy könnyen megközelíthető, kényelmes és lehetőleg magasan fekvő kilátóhelyeket találjunk rajta; a többit elvégzi maga a természet. Mert az a panoráma, a mely a Gellérthegyről, vagy éppenséggel annak valamely magas tornyáról, kupolájáról kínálkozik, valóban páratlan a maga nemében és tökéletesebb fogalmat nyújt e föld változatos és igéző szépségéről, mint a legkitűnőbb művészi előadás. Ezek szerint az emlékműnek még számot kell vetnie helyének, mint elsőrendű kilátópontnak tekintetbe vételével.
