A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1897-98. tanévről

Arnhold Nándor: Nemzeti emlékmű

— 25 —

Összegezvén az eddigieket, szerény nézetem a következő : a nemzeti emlékmű czélja a nemzet dicső múltjának kegyeletteljes dicsőitése és a haza drága földjének magasztaláén. Amazt kombinált úton eszközli: a históriai úton (temetkezési hely, ereklye-muzeum) és a művészeti úton (nagyjaink szobrai, történeti képcsarnok); emezt a történelmi nevezetességű hantok kegyeletes megőrzésével, a haza legszebb tájainak művészi előadásával és a helyzet nyújtotta természetes panoráma kiaknázásával.

*

Ezek után áttérhetek a csatolt tervrajz magyarázására. Nem lévén épitész műve, nem arrogálja magának a tökéletességet sem technikai, sem architektonikus szempontból, hanem csak nagyjából illusztrálni akarja azt a megoldást, melyet képzeletemben elgondoltam. Megjegyzem, hogy az első rajz az épület főhomlokzatát, a második pedig egyik felében a földszinti, másik felében az emeleti térviszonyokat tünteti fel.

Az épület tervezésénél a következőket tartottam szem előtt.

Miután a Gellérthegyi ezitadella helyén álló épület majdnem minden oldaláról áttekinthető, első és legfontosabb követelmény az, hogy a plasztika törvényeinek mindenképen megfeleljen, azaz hogy minden oldalról arányos, lehetőleg szimmetrikus és változatos legyen. A szabályos vagyis ezentrális alaprajz legjobban megfelelne ezen követelésnek, de nem úgy az építő hely alakjának, a mely a hegy gerincze irányában hosszúkásán nyúlik. A ezentrális rendszernek nagy hátránya még az is, hogy nagyszabású méretek mellett túlságosan növekednek a vele járó költségek. A plasztikai követelmény, az épitőhely alakja és a költségekre való tekintet arra késztetik a tervelőt, hogy az épület alaprajzát ne egy középpont körül szabályosan, vagy egy tengely mellé szimmetrikusan, hanem két szimmetrális szerint felbontva tagozottan tervezze.

Ezen elrendezés előnyei könnyen átláthatók. Az épület csekélyebb köbtartalom és mérsékeltebb technikai igények, tehát mérsékeltebb költségek mellett mégis nagyszabású arányokat ölthet nemcsak a két vízszintes irányban, hanem a magasságban is; egyúttal az épitőhely alakjához is hozzásimul és négy oldalról szimmetrikus alak lévén, a plasztika követelményeinek is eleget tesz. A tagoltság és a belőle folyó festői hatás különben is csak előnyére válhatik olyan épületnek, a mely magas, meredek hegy tetején állván, csakis nagyobb távolokból szemlélhető; a melynek külseje tehát — erős perspektivikus behatás mellett — inkább építészeti tagozataival, változatos nagy lapjaival és élénk kontúrjával hat, mint a nemes arányok nyugodt harmóniájával és az ornamentika díszével.

Az épület hossztengelye a ezitadella hosszába kell hogy essék, egyik végével a ezitadella dunafelőli sarkát fedvén; másik rövidebb szimmetrá-