A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1896-97. tanévről
dr. Kálmán Miksa: Maksay Zsigmond emlékezete
— 16 — Azon egyszerű oknál fogva, mert ő cothurnust soha sem húzott fel, gyűlölvén szíve mélyéből a nagyképűsködést, a hazug látszat keltését. A milyennek tanítványai előtt mutatkozott, olyan volt ő valójában. Nemcsak az ifjak konstatálták említett jeles tulajdonságait, hanem tapasztalták tanártársai is, valamint minden ismerőse, még pedig nemcsak a zöld asztalnál, tudományos vitatkozásoknál, hanem még a mindennapi társalgás közepette is. S ebben látom nyitját annak, hogy a varázs bizonyos nemével hatott azokra, kik vele érintkeztek. Pedig a megboldogult nem ismerte a civilizált társadalom morális betegségét : a conventionalis hazugságokat; valamint hogy megvolt az a bátorsága is, hogy az embereket lenyűgöző divat kicsinyeskedésein magát túltette. Ha valakinek beszéde nem tetszett neki, kimutatta legott annak helytelen voltát és tette azt minden körülírás nélkül, a mely eljárás, szokatlanságánál fogva, sokaknak nyerseségnek tetszett. Nem volt ritka eset, hogy szellemi vagdalkozásai mély sebeket ejtettek és neheztelésre szolgáltattak okot. Hja, helyesen mondja Descartes, az ember hajlandó bármilyen fogyatkozását beismerni, csak azt az egyet nem, hogy gyengébb eszű másnál. De ha az illetők, kiket Maksaynak a mai világban szokatlan modora a vita hevében bántott is, felhevülésük elmúltával hidegvérrel elmélkedtek, többnyire belátták, hogy Maksay ugyan elmulasztotta megjegyzéseinek keserűségét banális frázisokkal megédesíteni, de a mit mondott, az igaz volt. * Azon fényes tehetségekhez, melyekkel a természet Maksayt megajándékozta, hozzájárult még nagy szorgalma, melynek segítségével azok értékét kiváló mértékben fokozta. Tanuló korában kerülte társainak zajos mulatságait s azt az időt, melyet a többiek így haszontalanul elfecséreltek, szaktanulmányaira vagy olvasásra fordította. Olvasottságának mind mennyisége, mind minősége meglepő volt. Érdekelték őt az emberi tudás, az emberi szellem összes termékei; ő, a mathematikus, alaposan ismerte a magyar klasszikus szépirók műveit; az iskola könyvtárának járó szak- és szépirodalmi folyóiratoknak ő volt a legbuzgóbb olvasója. Gyakran megesett vele, hogy még az éjfél is ott találta őt a könyv mellett. A kitartó munka embere volt ő, a mint azt irodalmi működése is bizonyítja. Gyakran panaszolta el e sorok Írójának, a vidéken lakónak keserves helyzetét, ha irodalmilag működni óhajt. A kellő segédeszközök: könyvek és folyóiratok hiánya bénitólag hat a dolgozni vágyodóra; sok irodalmi terv megvalósítását meg épenséggel lehetetlenné teszi. Vájjon mennyi lett volna Maksay irodalmi productiója, ha a sors nyájasabb lett volna irányában, azt megmondani lehetetlenség. Hogy nagy
