A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1896-97. tanévről

dr. Kálmán Miksa: Maksay Zsigmond emlékezete

— 15 — kifogása sem volt, ha a tanuló ő tőle eltérő módon járt el. Sőt buzdította tanítványait az önmunkásságra s ebben tanácsával szívesen támogatta őket. A „Középiskolai Mathematikai Lapok “-ban gyakran lehetett nevükkel találkozni a feladatok megfejtői közt. Valaminthogy tanítványai a műegye­temen, bányászati akadémián is az elsők közé jutottak. De nemcsak tanítványaitól követelte a logikus és precíz beszédet, hanem ő maga is rendelkezett vele a legnagyobb fokban. Tanításában a mennyiségtan nem volt más mint: alkalmazott logika. Egyik állítás folyt a másikból; a következő tantétel a megelőzőből s ezt a rendszeres­séget a tanulók csakhamar észrevették. Meglepte őket és bámulták. Nemkülönben bámulták a szabatosságot, melylyel a közlendőket előadta. Daczára annak, hogy tanítása legkevésbé sem volt szűkszavúnak mondható, — mindent bő magyarázattal kisért, — mégis fölöslegeset nem mondott. Előadásából semmit sem lehetett volna mint oda nem valót elvenni, de hozzáadni való sem maradt. Azok a tanulók, kik az előzményeket tudták és előadását figyelemmel kisérték, mindjárt ott a tanóra alatt sa­játították el az uj anyagot. Es közlendőit gyönyörű nyelvezetbe öltöztette. Nem azért mondom gyönyörűnek, mintha beszéde czikornyás mondatokkal, mondatai meg pom­pázó jelzőkkel tele lettek volna tömve. Nem. Ilyen előadás nem volna kö­zépiskolába való, legkevésbé pedig volna helyén a mathematika tanításánál. Maksay beszédét más dísz ékesítette: kifejezéseinek tőről metszett, magyaros formája; az ő, más nyelvek bcszélése által meg nem hamisított ki­ejtése, hanghordozása. Azon, hazánkban oly ritka számban levő művelt emberek közé tartozott, kik a magyaron kívül más nyelvet nem beszél­nek. A gyakorlati haszon szempontjából ugyan sokszor fogyatékosság ez, de viszont ez őrzi meg az illetőknél anyanyelvűk tisztaságát a legfino­mabb árnyalataiban is. Azt hiszem, hogy joggal nevezem e czimen Mak­say beszédét gyönyörűnek. Tanítványaitól is tudom, hogy valóságos gyö- nyört leltek benne. A felsőbb osztályú tanulók — s a megboldogult csak ilyeneket tanított — bírnak már annyi intelligeneziával, hogy a beszéd ilyennemii szépsége megkapja őket. A tudós tanár mintaképét látták tanítványai a megboldogultban. Csodálták tudásának bőségét és alaposságát; bámulták előadásának vi­lágosságát és szabatosságát és gyönyörködtek beszédének tisztaságában és okosságában. * Azt tartják, hogy vannak kiváló emberek, kik egészen mások a komornyikjuk előtt. Levetvén ezek előtt a cothurnust, nagyon is közön­séges emberek, közönséges emberi gyarlóságokkal. Nem úgy Maksay. Akár a kathedrán, akár társaságban, akár otthon, mindig egyforma volt.

Next

/
Thumbnails
Contents