A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1892-93. tanévről

Dr. Kálmán Miksa: Az idegen nyelvek tanításának reformja

3; Hogy a tanóra az idegen nyelvet mindenben szolgálja, jó a leülésre, könyvnyitásra, Írásra, olvasásra és hasonlókra vonatkozó és minduntalan előforduló utasításokat szintén ezen a nyelven intézni. Ez szaporíthatja nem jelentéktelenül a tanulók szókincseit s az 1. pontnál említett változtatások Segítségével tárháza lehet a kérdéseknek és feleleteknek.

Vájjon a nyelvtan is felhásználtassék-e ilyen beszédgyakorlatra ? É tekintetben ä reform hívei különböző nézeteket vallanak; egyik részük akarja, a másik nem. En az utóbbiak álláspontját helyeslem. A grammatika a nyelv- tanulás legnehezebb része ; anyanyelvén sem tudja mindenki annak szabályait szabatosan kifejezni, hát még idegen nyelven ? örülhetünk, ha tanítványaink magyarul tudják elmondani és különben ennek idegen nyelven való megtanulásának semminemű praktikus haszna nincs.

4. Szótanulás.

A szótanulásra csak a fordítás után kerülhet a sor. Az említetten eljárás mellett a szók értelmi összefüggésben jelennek meg a tanuló előtt, a minek folytán könnyebben megtarthatók az emlékezetben ; kivált, ha az olvasókönyv úgy van szerkesztve, hogy az olvasmányban fellépő ismeretlen szók száma csekély a benne előforduló már ismertekéhez képest.

Vita tárgyát képezi, vájjon a tanulók az előttük ismeretlen uj szókat feljegyezzék-e vagy ne. Bierbaum (Die Reform des fremdsprachlichen Unterrichts 71. 1.) szavaiból az tűnik ki, hogy ő ezt haszonnélküli, fölösleges munkának tartja. Szerinte a szók feljegyzése mechanikus módon történik, a miből a tanulónak semmi haszna nincs; többet ér az uj szókat a szövegben aláhuzatni és megtanultatni.

Én azonban azt tartom, hogy a szók kiírása sem nem haszonnéllcülg sem nem fölösleges. Ellenkezőleg megkönnyíti azoknak az emlékezetbe való vésődését, mert irás közben újra ismétli a tanuló a fordításkor megismert uj szókat; továbbá előmozdítja a helyesírás elsajátítását, történjék bár a kijegyzés mechanikus módon, hiszen a legtöbb ember a helyesírás legnagyobb részét mechanikus módon tanulja meg.

Arra azonban ügyelni kell, hogy a tanulók hibátlanul jegyezzék fel a szókat. Legtöbb a hiba, ha otthon írják be füzetükbe ; de még akkor is sok a hiba, ha az iskolában másolják. Ennek úgy vehető eleje, ha az iskolában a szókát betiinkint tollba mondatjuk, illetőleg szükség esetén magunk mondjuk tollba.

Nem kell attól tartani, hogy oly nyelvnél, a minő pl. a franczia, melyben gyakran több betű jelez egy hangot és számosak a ki nem ejtendő betűk, az ily iratás káros befolyással volna a tanuló helyes kiejtésére. Eddig szerzett tapasztalataim meggyőztek arról, hogy ily aggodalom nem indokolt. Oberländer a Zeitschr. f. d. Realschulwesen XVI. évf. 512. stb. lapjain ugyanazt konstatálja.