A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1892-93. tanévről
Requinyi Géza: Gondolatok a földrajz feladatai és módszere köréből
8 emberi eleire, s ez utóbbinak visszaható működését a környező természetre pontosan kimutatni. II. A földrajz mivoltának értelmezésével szoros összefüggésben van a tárgyalásnál követendő módszer. Egész általánosságban véve a dolgot, két főalakja van a földrajzi előadásnak, úgymint a synthetikus és az analytikus. A synthetikus módszer a szükebb hazából indul ki, tehát a szülőföldből, azután átmegy a tágabb hazára, egy-egy egész országra, egy-egy földrészre s végre az egész Földre, melyet először önmagában, azután pedig a világ- egyetemhez való viszonyában tárgyal. Így tehát ezen eljárás megfelel azon methodikai szabálynak, hogy a közelről menjünk át a távolra, az ismeretesről az ismeretlenre, a könnyűről a nehézre, az egyszerűről az összetettre. E módszertől lényegesen különbözik az analytikus, mely a Földet először mint bolygót, tehát a naprendszerhez való viszonyában, azután pedig önmagában mint physikai testet teszi kutatása tárgyává, egymásután vizsgálja az egyes kategóriákat, az oro- és hydrographiai, majd a meteorologiai stb. hatásokat, földségről földségre halad s az egymáshoz tartozó életjelenségeket oksági viszonyukban mutatja be. Mindkét módszer helyes, mindkettővel kimutatható a földi életjelenségek harmóniája, mindkettő kimerítheti az összes földrajzi disciplinákat: mindamellett tagadhatlan az is, hogy a két módszer merev elkülönítése bizonyos egyoldalúságot szül. E következtetésre jut Richthofen is, midőn igy szói: Két módszer vezet a czélhoz. A konkrét leiró módszert használja á leiró földrajz, a mely legtisztább alakjában, a chorographiában, a tények halmazát térbeli beosztási elvek szerint a hat természeti — 3 szervetlen s 3 szerves — ország által képezett hat alosztályba csoportosítja. A második módszer, mely az analysist használja, jellemző az általános vagyis analytikus földrajzra. Ez a hat természeti országból nyert tényeket és jelenségeket a térbeli elhelyezéstől függetlenül foglalja kategóriákba, de mindig tekintettel van alakjuk, anyagi alkotórészeik, folytonos átalakulásuk és keletkezésük sarkalatos négy elvére, és tekintettel a Föld felületéhez való oksági viszonyukra és kölcsönös hatásukra. E két módszer egyesüléséből származik a chorologiai tárgyalási mód. Jínnek lényege abban áll, hogy mindazon tényezőket, melyek valamely területet. jellemeznek, oksági együtthatásukban szemléli. A vizsgálat analytikai piódszere által össze van kötve az általános földrajzzal, előadásának a syn- thesisből kiinduló módszere által pedig a leiró földrajzhoz közeledik. Specziális alkalmazásában vagy úgy jelenik meg mint egyes földterületek chorologiája, yagy pedjg niint több földterületnek vizsgálása az oksági viszonyok egész
