A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1892-93. tanévről

Requinyi Géza: Gondolatok a földrajz feladatai és módszere köréből

s igy ott melegebbnek kellene lenni. Bizonyára e kétely nem támadhatott volna e gyermekben, ha tanítója elmondta volna neki, hogy növekedő magasságban a légburok sűrűsége csökken és hogy a ritkább közeg nem képes annyi meleget befogadni mint a sűrűbb alsó levegő, továbbá, ha elmondta volna, hogy a levegő nemcsak közvetlenül a Naptól, hanem még jobban közvetve, a Föld belsejébe hatolt hő visszasugárzása által melegit- tetik. Megvilágíthatta volna a tanító szavait oly példákkal, melyeket a tanuló saját tapasztalásából ismer: télen a Nap melegen sül s árnyékban mégis dermesztő hideg van, nyáron a Nap leszáll s mégis egész éjjel tikkasztó meleg van stb.

Vagy miért nem lehetne megértetni a tanulókkal pl. a szigetek különböző eredetét ? Nem kívántatik különös érettség megérteni, hogy a szárazföld egyes részei alámosás, kopás stb. által elválnak és szigeteket képeznek, továbbá hogy a Föld belső erői nagy tömegeket kitolnak s vulkáni magas szigeteket képeznek, s végül hogy apró állatkák myriadjai alacsony kláris- szigeteket építenek. Egészen természetes tehát, hogy a különböző eredet szerint a talaj minősége és domborzata, az esőzések, a források stb, is különböznek. Volt alkalmam tapasztalni, hogy fiuk, kik különben aránylag gyenge tanulók voltak, a legfeszültebb figyelemmel hallgatták az e tárgyra vonatkozó fejtegetést, s nem tanulták be értelmetlenül, hogy a kontinentális szigetek növény- és állatvilága aránylag leggazdagabb, a kláris-szigeteké legszegényebb* hogy az oczeáni szigeteken rendszerint kevés faj van képviselve stb., hanem mindezeknek okát is tudták ki ma gye rázni.

Talán azon ellenvetést lehetne tenni, hogy a tanuló azt a magyarázatot, mely nincs a könyvben, könnyen elfelejti. Megengedem, de van mód ezt megakadályozni. Hiszen minduntalan találkozunk folyók torkolataival, magas hegységeknek hóvonalaival, különböző eredetű szigetekkel, s igy van módunk s alkalmunk e dolgokat folyton ismételni. Ha a tanító helyesen teszi föl a kérdéseket, ha a tanuló tevékenységét felkölti, őt összehasonlításra, következtetésre kényszeríti: akkor a növendék mindinkább hozza szokik ahhoz, hogy a térképről tanuljon és nem a könyvből, továbbá a folytonos ismétlés által szinte önkénytelenül mélyen emlékébe vési az egyes étetjelen- ségeket. Tanul, felejt, újra tanul, s igy észrevétlenül, non vi, sed cadendo, gazdagítja ismereteinek tárát, a nélkül hogy fáradságos házi munkálkodásra volna kárhoztatva.

De nemcsak ismeretekben gyarapszik, hanem, a mi fontosabb, pallérozza észbeli tehetségét s élesíti gondolkodó képességét, miért is a földrajzi oktatásnak messze kiterjedő hatása van. Mert hiszen, mint ezt Frary helyesen mondja, a földrajz tálja föl a növendékek előtt a Föld s az emberiség életének képét teljes nagyságában és változatosságában; ez mutatja meg nekik a legterjedelmesebb színpadon a sorsunkat intéző okok összhangját s az embernek a természettel való küzdelmét, vagyis a civilisatiót. Úgy, mint a

— 20 —