A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1892-93. tanévről

Requinyi Géza: Gondolatok a földrajz feladatai és módszere köréből

népek nagy nevelőintézetét. A Föld s az ember egymástól elválaszthatatlanok, s igy súlyos tévedés volna egyiket a másiknak rovására kiemelni s ezáltal a szilárd és állandó viszonyt megzavarni;

Végül a tantervtől független azon sorrend is, mely szerint a tárgyalandó földrajzi egészet részeire bontjuk, illetőleg szemléltetjük. E részek egymással összefüggnek, helyesebben egymástól függnek s igy a belső harmóniát megbontani nem szabad. Pl. a folyók kanyarodásai, szigetei, torkolata stb. természetes folyományát képezik a hegyrajznak, a kiima meg nem érthető a földrajzi fekvés s a hegyek csapása, iránya nélkül, a növény- és állatvilág a kiimának s a talaj alkatának minőségétől függ stb. A természetes sorrendet — fekvés, határok, vízszintes, majd függőleges tagoltság, vizek, klíma, állat- és növényvilág s végül az ember — megzavarni tehát annyi volna, mint figyelmen kívül hagyni az oksági viszonyt s elejteni egyik legfontosabb methodikai segédeszközt.

Tekintve továbbá, hogy több kisebb földrajzi individuum rendszerint egy-egy nagyobb egészszé egyesül — pl. hazánk határszéli részei az Alföldön mint természetes góczpontban forrnak össze s általa és vele képezik a kitünően határolt középdunai medenczét.—, szükséges, hogy az egyes individuumok beható tárgyalását egy összevágó, általánosító áttekintés kövesse, mert csak igy lesz a szemlélet világos, csak igy származik életteljes, az emlékezetbe mélyebben bevésődő kép.

Azonban rossz tanító volna, ki-ezen összegezést talán puszta ismétlésnek tekintené; sőt ellenkezőleg, az bizonyos mértékben uj anyag, mert hiszen előbb a növendék csak egyes részekkel, mintegy kisebb mozaikdarabokkal ismerkedett meg, most pedig egészen uj nézőpontra helyezkedik s inkább e részeknek egymásra való hatását szemléli. így van a geographiis ezen összegezéssel mint a műértő a nagy festménynyel, a mikor a festő műtermében először az egyes kartonokat tanulmányozta, azután pedig a nagy vásznon minden alak együttesen elevenedik meg előtte. Vájjon ugyan- egy képet látott-e ?

V.

A tanításnak egyik további kelléke, hogy a tanulók korán megismerjék a térkép becsét. „A földrajz tanításához kettő szükséges : kép és könyv; e kettő úgy függ össze, mint dallam és szövege.“ Ez régóta elismert kellék s használata mégis vajmi sokszor hibásan történik. A legtöbb tanuló először megtanulja a könyv szavait s ezen betanult szöveghez keresi a térképen a dallamot, holott a könyv csak kiegészíti és nem pótolja a térképet. S igy történik, hogy némely tanuló kitünően tudja leczkéjét s mégsem boldogul a térképén, mert ,,a térképek a bölcsek kövei, s igy tehát nem is egyebek, mint kövek, ha hiányzik a bölcs. A térképek jelképek, melyek titkos nyel-