A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1890/91. tanévről
Hekinger István: A természettudományok egyetemes haszna
— 7 — A csillagászat, mely az alkalmazott mennyiségtant tudományok egyik ága s a melynek eredete különben is igen régi, szintén részese volt a fejlődés különböző jellemző sajátságainak. Eleintén a képzelet mesés alkotása volt. A fogyatkozásokban sárkányt látott, mely elnyeli a Holdat vagy a Napot s Holdunk foltjaiban ábrándos alakokra ismert. S ezt a mesés korszakot azzal végezte, hogy a csillagokba lelket lehelt és isteneknek tette meg. A mi nem is csoda. A felületes, a szórványos és egyéni megfigyelés igen csekély része az összes megfigyeléseknek. A gyermek, valamint a primitiv ember a külvilág tényeiről szerzett ismereteit az úgy nevezett tekintélyektől és a mesemondóktól meríti. Midőn azután észlelni kezd és a mikor ezeket egyszersmind birálgatja, mindent másként fog találni, mint azelőtt képzelte. Az embernek pedig jellemző sajátsága, hogy még alig rendelkezik tények fölött, már is rendszert rendszerre épít. Gondolatban befejezett minden- séget alkot, a világot kikeleszti a tüzből, ha tetszik a vízből, vagy ha ez sem elég, a négy elem gondolat alkotta átalakulása kénye, kedve szerint mindent létre hoz. Az ember kezdetben csekély súlyt fektet a megfigyelésekre, a mi mégis ha történik, legtöbbje csak esetleges. Az ember látja az állatok, növények és kövek változatosságát, de nem gondol arra, hogy azokat közelebbről megtekintse vagy hogy gyűjtse. A positiv búvárkodás korszaka valamely tudomány terén csak akkor kezdődik komolyan, mikor a passiv észlelet aktívvá és a kritika alkalmazása részrehajlatlan bíróvá lesz. Mert a tények puszta megállapítása, bármily higgadtan és szabatosan figyeltetnek is meg, még nem hoz létre objektiv tudományt. Az olyan tudomány, mely csak egyes fogalmakat szed össze, még csak az előkészítés stádiumában van. Annak szerves megállapításához: hogy e tények miként függnek össze és mik az okaik, uj szellemi művelet, az inductio alkalmazása kívántatik. A megfigyelések nyomán észre kell venni valamely általános törvényt, mely a jelenségek egész csoportját felöleli, azután meg kell vizsgálni számokkal és mértékkel, hogy az a törvény miként tünteti föl előttünk a jelenségeket. Kopernikus a bolygó rendszert, Kepler a bolygók pályájának alakját nyomról-nyomra követett megfigyelés, az inductióból merített — mondhatni kétségbe vonhatatlan tények alapján állapította meg. S csakis akkor válik valamely objektiv tudomány induktiv tudománynyá, mikor eme vezérfonalak alkalmazására és ily világos eszmék beigazolására meg van érve. Mindaddig, míg ezen uj fázisba nem lép, nem teljes tudomány.
