A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1889/90. tanévről
Kiss József: Egyszerű geographiai fokhálózatok készítése
— 27 — most talált B'—G' pontok), ezeknek segélyével egyszerű geometriai szerkesztés útján megkereshetjük a körök középpontjait is, melyek mind e' egyenesben feküsznek. A képsíkkal párhuzamos délkörnek képe a Ct P' sugárral leírható kör, mely ábránkon a szegélyvonalat képviseli. E kép épen oly arányban osztatik a párhuzamos körök képei által, mint a térbeli délkör a térbeli párkörök által s igy ennek R'—1 E'—U' osztáspontjaiban az egyes párkörök képeinek pontjait bírjuk (3). Minden párhuzamos körhöz még egy harmadik pont is kereshető d„ leforgatott déllő segélyével H'—F'-ben (3) s ezek kapcsolatban a már ismert U'—D'—E'—R' pontokkal teljesen elégségesek az egyes párhuzamos körök képeinek meghatározására. A középpontok mindannyian P'Q' egyenesbe esnek, miután a térbeli párhuzamos körök középpontjai is PQ tengelyben vannak. A párhuzamos körök képeinek középpontjait azonban máskép is megkereshetjük. Tudjuk, hogy a párhuzamos körök képei a déllök képeivel derékszöget zárnak be (9) s a metszéspontban vont érintők is merőlegesek egymásra, azért az egyik körnek érintője a másiknak sugara leend. Rajzoljuk meg tehát R'—U' pontokban a déllő képéhez az érintőket, akkor ezeknek P'Q'-el való T'—W' metszéseiben a párkörök középpontjait nyerjük. Ezen középpontok különben nem mások mint a párkörök hosszában burkoló kúpok csúcsainak képei (10). Az egyenlítőhöz közel fekvő párhuzamos köröknek középpontjai a tábla síkjából kiesnek és így az ily köröknek pontról pontra való meghatározása szükséges. E czélból az egyes köröket síkjaikkal együtt a képsíkba forgatjuk, ott a köröket valódi nagyságukban megrajzoljuk és a collineatió törvényei szerint visszaállitjuk. Tegyük föl, hogy rajzunkon az északi szélesség 30°-án átmenő R’F'E' párhuzamos kör W' középpontja kiesik a táblából. Hogy a fent említett eljárást alkalmazhassuk, első dolgunk, megkeresni e párkör síkjának nyomát, melyről tudjuk, hogy minden a síkban fekvő egyenes nyomán keresztül megy. E -síknak egy egyenesét, mely d, leforgatáson a0-ban látszik, ismerjük, mert ez nem egyéb mint említett RFE párhuzamos körnek d első déllövel való metszése s így ennek N;v nyomán megy át a sík n« nyoma (4) párhuzamosan n^-al, míg irányvonala i/S-val összeesik. Ismervén a párkör síkjának nf< nyomát, az alakzat leforgatását eszközölhetjük. 0 középpont leforgatása 0' (Na00—Na0'), melyből O0F0 sugárral a párkor leforgatása megrajzolható. A centrum leforgatott helyzete C'0. Ha most a leforgatott kört az első déllőn fekvő ponttól kezdve 30—30 fokú részekre beosztjuk s ezen pontoknak képeit CV 4*
