A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola 1888/9. Tanévi Értesítője

Dr. Katona Lajos: Moliére otthon és a társaságban

— ÍO az álarezot felvenni.*) Ne felejtsük el különben hogy XVII. században a nemesi rang s még inkább az udvari szolgálat, a melyet a költő ifjúkori elhamarkodott lemondása után később ismét visszaszerezni iparkodott, jóval több volt holmi üres csecsebecsénél s a kiváltságok­kal körülbástyázott társadalomban értékes jogokat biztosított tulajdo­nosa számára. Már pedig a Tartufe szerzőjének, ki a mindenkor és mindenütt veszedelmes igazmondást választotta élethivatásul, kemény tusáiban nagyobb szüksége volt akárki másnál a leghatalmasb tényező oltalmára. Gyengeségnek látszó okos alkalmazkodásáért senki sem ró- hatja meg azt, a ki oly nagyot ért el e kis megalázkodás árán; s bi­zonyára jobb, hogy a világ ma szegényebb ugyan az alkut nem ismerő következetesség egy szánandó áldozatával, de hálásan élvezheti Moliére szellemének azon legmerészebb alkotásait is, a melyek írójuk jellemé­nek simulékonysága nélkül sohasem láttak volna napvilágot. A mint tehát költőnknek korántsem válik szégyenére, hogy királya pártfogását kereste és megtartani igyekezett, úgy másrészt ez uralkodónak senki sem adózhatott akaratlanul szebb dicsérettel mint I. Napoleon, a ki Szt. Ilona szigetén egy Ízben környeze tének a Tartufe-öt felolvasván kijelenté, hogy habár utói nem érhető remekműnek ismeri el e dara­bot, mégsem értheti, mikép engedhette meg XIV. Lajos e merész sza­tíra előadását !**) II. De a tizenegy éves korában elárvult s csakhamar mostoha-anya kezére, majd pedig egy jezsuita kollégium falai közé került gyermektől egész az orleansi ügyvédjelöltig, továbbá ettől a királya bizalmával ki­tüntetett s tehetsége tetőpontján álló költő- és színészig mekkora távol­ság, a hősünk életében korszakotalkotó időpontok között mennyi vál­tozása a szeszélyes sorsnak, mennyi siker és bukás, mily szenvedély­viharok e szüntelen háborgó tengerhez hasonlítható lélekben, a csen­des szemlélő (Contemplateur) álarcza alatt, mennyi mámor és hány keserves kiábrándulás, mennyi élv és mennyi gyötrelem, mily szánalmas gyarlóságok itt-ott a sok nemes vonás között, — szóval a teremtő szellem túlfeszített idegéletének kínos vergődéssel váltakozó ihletett elragadta­tása, mindazzal kíséretében, a mi a lángelméknek úgyszólván közös végzetük. Itt csak egy pillanatra időzhetünk a valódi hivatását kereső ifjúnál, ki atyja akarata ellenére és tudományos készültsége daczára Thalia papjai, — nem, egyelőre csak koldusai közé csap fel, nem tudjuk egész bizonyosan, mennyiben a Múzsa és mennyiben ama 25 éves, vöröshaju, szerelemsovár színésznő kedvéért, a ki a magánál 4 *) L. e czímer rajzát Schweitzer Moliére-Museum ez. folyóirata III. füzetének élén 2. sz. a. **) Memorial de St. Héléne, Lundi 19 aoűt 1816.

Next

/
Thumbnails
Contents