A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola 1888/9. Tanévi Értesítője

Dr. Katona Lajos: Moliére otthon és a társaságban

— lí —

évvel ifjabb Pocjuelint hálójába kerítvén, alig sejtheté, hogy minő kitűnő fogást ejtett. E színésznő, névszerint Madeleine Béjart, akkoriban már két leány anyja volt s utóbb Moliére anyósa lett. A költő életének e szakáról egyéb források híján egy sok tekintetben torzító, de részben jól értesült gúnyirat, az »Élomire hypocondre«*) czimü izetlen bohózat ád némi óvatosan felhasználandó tudósítást, A darab IV. felvonásának 2. jelenete igy beszéli el az Élomire anagram- mal elég világosan megnevezett Moliére jogi tanulmányainak kurtán- furcsán esett megkoronázását:

Negyvenbe’, vagy kevéssel tán előbb,

Bután, a hogy belépett, elhagyá Az iskolát. Most jó papája hallván,

Hogy Orleansba pénzért osztogatják S a legnagyobb szamárnak is megadják A doktorátust, — diplomát szerezni E helyre küldi naplopó fiát.

Ha a dolog nem is történt egészen igy, annyi tény, hogy az or- leansi diplomák akkoriban nem álltak a legjobb hírben, s a mit Per- rault, Moliére egyik kortársa magáról jóízű tréfával bevall,**) az köny- nyen megtörténhetett Poquelin apó fiával is.

Színészi pályája keserves kezdetéről meg így szólaltatja meg hősét ugyancsak az Élomire hypocondre:

Zsebünk a pénztől nem dagadt nagyon S üres teremnek játsztunk volna mindig,

Ha bőkezűn szabadjegyet nem osztunk S rokonsereg potyára nem siet.

Kudarczunkért előbb a rossz helyet Okolva, sátorfánkat összeszedtük S a Szajna balpartjára kelve át,

Alkalmasabb helyen most jobb szerencsét Reméiltünk. Mind hiába' Hasztalan Diesérgetém művészetünket itt is,

Kipisszegének — és tovább mehettünk.

Ez meg is történt, de csak miután az »illustre Théatre« kérkedő nevét viselő kis csapat a fővárosi balsiker minden nyomorát végig próbálta. Nem egyszer ugyancsak belekerültek szegények a hínárba, s ilyenkor alighanem a jobbmódú atyjától egyszer-másszor anyai öröksége számlájára egy-egy kis összeget kicsikaró Moliére rántotta ki őket. De az adóság azért nőttön nőtt s nem egyszer foglalásra került a sor;

*) Ered. kiad. Páris 1670. A gúnyirat szerzője Le Boulanger de Chalussay. Újra kiadta Mahrenholtz a Mol. Mus. IV. füzetében.

**) Ch. Perrault, Mémoires (17ö9.) 2—4 11.

2*