A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola 1888/9. Tanévi Értesítője
Dr. Katona Lajos: Moliére otthon és a társaságban
9 közötti ruelle-ben vagyis utczikában, a mely néven a XVII. századon át, az akkori szokásokhoz képest még azt is értették, a mit ma szalonnak nevezünk, — itt, a család szentélyében, a hol a házi orvos és gyóntató helyét képzelhetjük, midőn polgári otthonról van szó, — e ruelleben állott a legkényelmesebb karszék is, a ház legtiszteletesb vendégei számára. A szoba falai roueni szövettel vannak kárpitozva s öt képen kivül még egy velenczei tükörrel ékeskednek. A fehérnemű a legfinomabb vászonból készült s a damaszt asztalterítők, valamint a nehéz és zománczos ezüstnemü és Poquelin asszony arany karkötői, kösöntyűi, drága-gyöngy függői, aranypénzekből fűzött övei, aranyórái s 14 darab ékköves gyűrűje szintén csak jólétre, sőt már fölöslegre és fényűzésre is vallanak. De nem csak az anyag, a szellem kincsei is képviselvék e házi berendezésben. Ott van legalább a Szent lliblia, a legtöbb nagy ember első szellemi tápláléka és egész életén át hű kísérője — s mellette a vaskos Plutarch, a melyről a költő még utolsó remekmű-vében, a «Tudós nők»-ben is kedélyes tréfával emlékszik meg. De azért bízvást feltehetjük, hogy e jó öreg könyv, a melyet később az iró holmijának leltárában lesz alkalmunk viszontlátni, már az apai házban sem csupán a keményített inggallérok épentartására szolgált, mint a hogyan Chrysale apó tudákos asszonynépe elleni haragjában szeretné, hanem Schillerhez hasonlóan Moliérenek is első kalauza volt az ókor örökké tanulmányozni méltó életének ismeretébe. Annyit az ép ismertetett leltárból mindenesetre következtethetünk, hogy Cressé Mária takarékos, rendszerető s kora- és társadalmi állásához képest elég jó nevelésű nő volt, a ki elsőszülött fiára kétségtelenül a legjobb befolyással lehet vala, ha oly korán árván nem hagyja gyermekeit. Ennél jóval tovább mennek s a feltevések ingatag talaján csatangolnak mindazon életrajz- vagy inkább regényírók, a kik a nagy emberek életében elég gyakran megfigyelhető közös vonások egyikét,, az anyai részről való hajlamöröklést analogia utján Moliére-re is átviszik. Egyet azonban minden valószínűség szerint édesanyjának köszönhet a később kalandos pályára tért s apja mesterségének folytatása helyett vándorszinészszé, Poquelinből Moliére-ré lett költő. Ez a jól és kényelmesen, sőt lehetőség szerint fényesen berendezett otthon szere- tete, a melyet czigánvéletének viszontagságos évei sem ölhettek ki leikéből, valamint nem mulasztá el Scapin és Mascarille jelmezében sem a társadalmi tisztesség bizonyos külsőségeinek féltékeny gonddal való megőrzését. Sieur de Moliére, kinek már édesanyja is használja olykor, akár joggal akár jogtalanul, a «de» szócskátneve előtt, — e'ég önérzetes, vagy ha tetszik hiú volt, apjának mint udvari kárpitosnak czimerébe, a három kézi-tükör fölé, még saját mestersége symbolumát, 2
