A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1887/8-ik tanévről
A pécsi restaurált székesegyház külseje
14 templomoeska volna a pécsivel e tekintetben összehasonlítható, de elő- példányoknak távolról sem mondható egyik se. Alapos kutatásai, összehasonlításai, kivált Szt. István székesfej érvári basilikájának felásatása utján sikerült valószínűvé tennie, hogy a zalamegyei Szalaváron és Feleken egykor létezett római castrumok erődítési rendszere, t. i. a váracska négy sarkán alkalmazott négy torony, előképül szolgálhatott a Szt. István basilikájának építésénél. Ez a monumentális templom pedig, mely jóllehet korán elpusztult, (de III. Béla alatt átalakítva újból felépült), előképe lehetett minden későbbi nagyobbszabásu román templomunknak, első sorban a pécsi székesegyháznak is. Henszlmann öt ilyen négytornvu magyar egyházat ismertet, u. m. a székesfej érvárit. a pécsit, az esztergomi Szt. Adalbert templomot, Szt. László nagyváradi egyházát, s a vasmegyei Martianz nevű falucskának régi templomát. De ezek közül csak a pécsinek tornyai szöknek ki teljesen a templom testéből. A többinél mind, többé-kevésbbé bizonyosan vagy valószínűen, beleolvadt a két mellékhajóba. Ezeknél tehát az erődítési ezé! nem volt olyan határozottan kifejezve, mint a pécsinél. Ennek okát Henszlmann abban leli, hogy a pécsi négy torony nemcsak a templomot, hanem a várost is védte. Ez a székesegyház nem állott szabadon a város közepén, hanem egy kisebb, külön sánczokkal s bástyákkal megerősített belső erődben, mint fellegvárban, egészen közel a város éjszaki falaihoz, lejtős hegyoldalon. Ennélfogva tornyai jelentékeny védelmet nyújthattak a város közeli falai és sánezainak is. Ugyan ilyen jelentékeny ponton állott a fejérvári és esztergomi egyház is, sőt ez utóbbi valódi akropolisban épült, melyet már a rómaiak czélszerünek véltek megerősíteni. Valószínű Henszlmann szerint továbbá, hogy Pécsett is, a hajdani Sopianae erődített castruma épen a székesegyház körül terült el. Legalább is itt már sok római régiséget találtak, s az ó-keresztény sirkamara, mely még a római uralom idejéből a IV.—V. századból való, szintén a székesegyház tőszomszédságában van. Ezek alapján, mondja Henszlmann, kiderül, hogy a pécsi székes- egyháznak két előképe volt, u. m. a gurki román templom s a Szt. István fejérvári négy tornyos basilikája. A négy tornyos rendszert erődítési czélból, valamely akkor még nálunk épen álló római castrumtól vette át Szt. István basilikájának szerzője, s ezzel valóságos építési műiskolát alkotott, mert a basilika rendszere számos nagyobb magyar egyház, köztük a pécsinek is alapjául fogadtatott el.') Az istentiszteletre szánt épületek elhelyezésénél érdekes és jellemző még a világtájak figyelembe vétele. A főszerepet játsza itt kelet és nyugat, a mi aligha nem függ össze a nap kultusával. Ismeretes. >) U. o. 90—97 11.
