A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1887/8-ik tanévről

A pécsi restaurált székesegyház külseje

hogy a pyramisok szigorúan a négy világtáj szerint vannak elhelyezve, s ezekben az elhunyt tiszteletére kiszemelt áldozati hely vagy szentély, és a bejárat mindig kelet felől áll. *) Vitruvius szerint a rómaiak is szívesen állították szobraikat a templomban kelet felől, hogy azok mintegy fény- árasztóknak, a világosság terjesztőinek tűnjenek fel. Zsidók és keresztények egyaránt szokva voltak imádság közben kelet felé fordulni, mert ez az üdvösség tájéka, míg nyugat a damonoké. Ennek az ősrégi felfogásnak lehet folyománya az apostoli constitutiok az a rendelkezése, hogy a templom kelet felé forduljon s az oltár is keleten álljon, hogy a nép imádság közben szintén erre nézzen. Lippert szerint ez az elhelyezés a szellemek országáról alkotott régi fogalmakkal függ össze. Az egyp- tomiak és görögöknél nyugat a szellemek országa. Erre fekszik tehát keresztény felfogás szerint a dümonok vagy az ördög hazája, honnan a keresztény ellenkező irányba, Isten országába igyekezett. Szt. Jeromos nyugatot világosan az ördög lakásának nevezi, s ezért fordul Szt. Cyril szerint a keresztelendő, midőn ellene mond az ördögnek, nyugatra, s midőn hitvallást tesz Istenhez keletre. Ez a szabály, az egyetlen trieri basilika kivételével meg is tartatott 420 tájáig, a mikor a bejárat keletről nyugatra tétetett át. Ennek oka az volt, hogy kisebb egyházakban nem volt hely az apsisban a presbitériumnak, s igy az oltárt egészen az apsis falához kellett állítani. Ekkor a pap, ki azelőtt a presbitériumból lépvén az oltárhoz, ezen keresztül nézett a népfelé, most azonban az oltár a falhoz állíttatván, a népf’elöl kellett az oltárhoz mennie: igy keletnek hátat fordított volna. Hogy ez ne történjék a bejárat nyugatra, s az oltár keletre költözött, s ez a szokás az egész középkoron át megtartatott. *) Ezt látjuk a pécsi székesegyházban. Itt ugyan az oltár nem a fülkében a falhoz támasztva, hanem úgy mint hajdan, a szentély közepén fog állani; a pap azonban valószínűleg mégis úgy, mint ma mindenütt általánosan dívik: a népnek hátat fordítva mondja majd a misét.

III.

A székesegyház távlati képe, homlokzata és déli oldala.

Székesegyházunk a Sehmidt-féle újjáalakító terv kivitelével (ha nem tekintjük a kápolnákat) lehető legteljesebben visszanyerte őseredeti alakját. A restauratiók története szomorúan bizonyítja,

') Lübke Geschichte d. Baukunst 3 A. 11.

’) V. ö. Dr. F. X. Krausz. Die kristliche Kunst Leip. 1872. 158 sk. Ív. és Julius Lippert: Cristenthum, Volksglaube u. Volksbrauch, Berlin 1882. 269—70 11. Továbbá Heinr. Otte: Handbuch der kirchl. Kunst-Archeologie des deutschen Mittelalters. 3. Aufl. Leipz. 1854. 4 1.