A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1887/8-ik tanévről
A pécsi restaurált székesegyház külseje
10 Minden kor ízlése, törekvéseinek iránya, egész lelke első sorban a vallásban és ennek leányán a művészetben nyilvánul. Ha nem tartjuk érdemesnek kutatni és tárgyilagos nyugodtsággal szemlélni a kor eszmejárását, Istenről, világról, a világczélról alkotott felfogását, vágyait, képzelt vagy valódi szükségeit, ábrándjait és lelkesedése tárgyait, egy szóval egész szellemi világát: akkor minden tette, minden intézménye, egész művészete, s annak minden motívuma valami érthetetlen, zagyva tömeg, s kimagyarázhatatlan önkény szüleménye, vagy szeszély játszi kedvteléseként fog előttünk állani. Az épités az a művészeti ág, melyben főkép a czél határozza meg az alakot. Az épités első sorban a vallás szolgálatában fejlődött művészetté, sőt ma is főkép itt fejti ki összes imponáló erejét. Természetes tehát, hogy a vallásos világnézlet határozta meg és fejtette ki más és más irányban az épités műalakjait. Egy tekintet az indiaiak pagodái, s az egyptomiak, görögök és végre a keresztények templomaira, mindezt igen világossá teszi. A bálványimádó indiaiak és egyptomiaknál a templomban felállított szobor maga az istenség. A görögöknél az istenek láthatatlanok, és csak szobraik vannak jelen a templomban, hova csak a papoknak szabad belépni, mig a nép, a közönség kívül, nyílt csarnokban foglal helyet. A keresztény templom Istenháza, melyben ő maga láthatatlanul, mégis a kenyér és bor színe alatt érzéki alakban, valóságosan jelen van, s mint jó atya gyermekeit, szeretettel öleli híveit magához, és mennyei eledellel táplálja őket. E vallási felfogás különfélesége szerint látjuk aztán, hogy a görög templom tulajdonkép csak a szentélyből áll, mig a keresztény egyház nagy impozáns csarnok, mely száz meg ezer hivő befogadására is alkalmas. Még szembetűnőbb a népek vallásos felfogása és építő művészete közti benső összefüggés a kereszténység keretén belől, pl. a katholikus és protestáns imaház külső és belső elrendezésében. A Protestantismus a templomot már csak a hívők gyülekező helyének tekinti, s túlságos józanságában az Istent úgyszólván már száműzte a templomból, kivel aztán a művészet is kiköltözött. Az ó-keresztény basilika, a román és gót ízlésű templom mind más-más kor és más-más vallási világnézlet szüleménye, s a különös vallási czélon kívül mindenik annyira összefügg egyszersmind a vallástörténelem különböző koraival, s az egyes népek és korok egyetemes világnézetével, szellemi irányával, hogy koruk keretéből, s egyáltalán a fejlődés menetéből kiszakítva se helyesen, se igazságosan meg nem ítélhetők, s egy általán meg nem érthetők. A ki tehát a pécsi székesegyházat ismemi, építési szépségeit, szobormüveit és festményeit élvezni akarja, ismernie kell azon kor lelkét, melyből a román stil fejlődött; ismernie kell e stil műformáit eredetük-
