A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1887/8-ik tanévről

A pécsi restaurált székesegyház külseje

11

és fejlődésükben, mert csak igy fogja annak valódi szépségét megérezni, szellemi tartalmát egész mélységében felfogni és méltányolni.

A pécsi székesegyház alaprajza ) hosszúkás négyszög, melynek oldalai négy világtáj felé tekintenek. Nyugati keskeny oldalán van a fő bejárat, keleti oldala pedig három félkör alakú fülkével, úgy nevezett apsissal van megtoldva Az igy bezárt teret tizenhat pillér nevű négy- szögű oszlop, vagy oszloptömb hosszában három hajóra osztja. A talaj a negyedik pillértől kezdve a föhajóban tizennégy lépcsönyire fel,és a két mellékhajóban ugyanannyira alább száll, mert az épület keleti fele altemlo- mot rejt magában. Ennek boltozatát, mely fölött a szentély terül el négy izmos pillér és tizenhat hengeroszlop tartja. Kivül a templom négy sarkán egy-egy négyszögü torony emelkedik, a melyeknek belső falai közösek ugyan a templom éjszaki és déli falaival, mégis az egésznek nem szerves részei, hanem úgy szólván csak ragasztékai, mert azzal belső szerkezeti kapcsolatban nincsenek.

Nem tartozott eredetileg a templom testéhez az a két sor kápolna, mely a kiszökő tornyok közti teret a két mellékhajóval párhuzamosan éjszak- és délfelöl elfoglalja. Ezeket a XIY. században épitették a templomhoz ; mivel a kiemelkedő főhajót, mely eredetileg lapos famenyezetre. talán mint az ó-keresztény templomokban épen csak a fedél gerendá- zatának hordozására volt rendel ve, beboltozták, s a nehéz boltozat a főfalakat kezdte szétnyomni. E kápolnák tehát a beomlás veszélyének elhárítására, de egyszersmind természetesen a templom nagyobbitására is voltak szánva. Az előbbi czélt annyiban elérték, hogy a veszély egész máig elodáztatott, de teljesen csak a legújabb restauratio szüntette meg. E kápolnák által azonban, melyeket az ujjá-épitő mester is megtartott, a templom alaprajza indokolatlanul kiszélesült, habár más felől a tornyok legalább némi részben a templom testébe olvadtak.

Az itt leirt alaprajzú egyház, eltekintve a négy torony és a kápolnáktól, az épités történetében b a s i 1 i k a néven ismeretes.

Basilikának közönségesen ötféle, alaprajzban eltérő egyházat szoktak nevezni, de valamennyinek közös vonása, mondhatni alaptypusa az a hosszúkás négyszögü tér, melyet két sor pillérre épitett magasabb fal három hajóra oszt; keleti oldala pedig egy vagy három félkör alakú fülkében u. n. apsisban végződik.

Eredetileg Athénben épültek ilyen alaprajzú nagy csarnokok, a melyekben törvényszéki üléseket, váltó- és börze üzleteket tartottak. A római s későbbi keresztény basilikák neve minden esetre, de fő vonásaiban maga az alaprajz is innen eredt.

') Lásd a mellékelt táblát.