A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről
21 máshoz illesztett fadarab közé egy hegyezett darabot ékelnek s ez utóbbinak forgó mozgása által nyerik a tüzet. Mindkét esetben a dörzsölés kézi munka s igy rendkívül lassú és fáradságos eljárás, s mégis ezen élesztési mód volt elterjedve a polynesiai néptörzseknél,továbbá az Antillákon,Guayanában, Brazíliában a botokudoknál, Afrikában a bushmannoknál, kaffereknél s hottentottoknál, a veddáknál Czeylon szigetén s Ausztrália összes törzseinél. Hasoulithatlanul könnyebb a tűz élesztőse oly módon, hogy a fúró forgását nem a kéz, hanem föl- s legombolyítható zsinór végzi, a mint az a legtöbb amerikai törzsnél egészen a közelmúlt időkig s az ó-világi népeknél széliében divatozott. E szokás is világosan a haladás mellett bizonyít, mert mi indíthatta volna a polynesiai s ausztráliai népeket arra, hogy az élesztősnek köny- nyebb módját elhagyják, s kézzel való dörzsöléshez, vagyis nehezebb élesztési módhoz folyamodjanak ? A haladás elmélete mellett bizonyít a természetes népek nyelve is. így pl. sok nép csak az első öt számot tudja külön szóval kifejezni, sőt már az ötöt kifejező szó is csak annyit jelent: egy kéz. 10 helyett azt mondják: két kéz, vagy azt: fél ember; 15 annyi, mint két kéz s egy láb; 20 annyi, mint két kéz s két láb, vagy egész ember. 11 tehát annyi, mint két kéz és egy a lábtól; 16 annyi, mint két kéz, egy láb s egy a másik lábtól, vagy egyszerűbben egy a másik lábtól. 21 annyi, mint egy egész ember és egy, vagy röviden: egy a másik embertől stb. Könnyen képzelhető, mily nehézséggel jár ily számolás s igy alig hihető, hogy, ha a természetes népeknek valaha a mainál fejlettebb számrendszerök lett volna, ezt a mai tökéletlenebb kedvéért a használatból kiszorították volna. Sok természetes népnek van ugyan neve az egyes állat- s növényfajok kifejezésére, de nincs a nagyobb rendek, családok s osztályok jelölésére. így pl. az ausztráliai nyelvekben nincs szó a madár, hal, emlős-állat, fa stb. jelölésére, daczára hogy van az egyes fajok kifejezésére. Sok amerikai nyelvben vau szó a medve, farkas, tölgy stb., de nincs a növény s állat jelzésére. A malájok ki tudják fejezni, hogy valami fehér, vörös stb. szinü, de nincs kifejezésük magára a színre. Tasmania kihalt lakóinak nem voltak mellékne veik s azért a tulajdonságokat csak körülírva fejezhették ki; pl. kemény helyett azt mondták: kőhöz hasonló; kerek helyett: holdhoz hasonló; magas helyett: hosszú szárú stb*) Ez is oly ethnographiai adat, mely világosan a kultúra haladása mellett bizonyít, mert el sem képzelhető azon eset, hogy valamely nép, melynek volt kifejezése a fa, állat, szin stb. jelölésére, e szókat idő folytán elfelejtse. Megjegyzendő azonban, hogy az egyes fajokat kifejező szók nem jöhetnek tekintetbe, mert történhetett pl. azon eset, hogy valamely nép forró övi vidéken lakott s ismerte az oroszlánt, később pedig oly vidékre vándorolt, hol *) Oskar Peschel: Völkerkunde 116. I.
