A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről

22

ezen állatfaj nem tartózkodik, a mikor azután az oroszlánt jelző szó feledésbe ment. De az állat, fa, szin, ásvány stb, neveket semmikép sem lehetett elfelejteni, mert bárhova vándorolt az illető nép, állatok-, fák- s ásványokat mindenütt talált.

Végül nézzük a vallási érzületet. Alig van az emberiség történelmének tárgya, melynek nagyobb volna a fontossága, mint a vallásnak. A vallás erős gyökereivel a kedély életének legbensőbb központját képezi, és mi a kedélyt titokzatos benyomásaival psycliologiailag teljesen sohasem választhatjuk el sem az akarattól, sem pedig az intellectualis észnek tevékenységétől. Kedély és értelem, akarat és érzelem a kölcsönös egymásra hatásnak oly benső közösségében állanak, s a lelki tevékenység fonalai oly szorosan egymásba szövődnek, hogy alig lehetséges őket egymástól elválasztani. Ez oknál fogva sok bölcselő a vallást oly forrásnak tekinti, a mely nyíltan vagy rejtve, tudatosan vagy öntudatlanul a lelki élet minden érzelmét és cselekedetét áthatja, és a melytől minden egyes jellem különleges sajátosságát nyeri.*)

Ha vallás alatt oly lények létezésében való hitet értünk, melyek az emberre valami jó vagy rósz befolyást gyakorolnak, akkor tagadhatatlan, hogy minden népnek van vallási érzülete; de ha vallás annyi mint örökkévaló, mindentudó és mindenható isteni lényben való hit, akkor szintén tagadhatatlan, hogy sok népnek nincs vallása. Sok természetes nép isteneinek oly csekély a a hatalmuk, hogy az ember kényszert gyakorolhat rájuk. Elég itt a fetis- tiszteletre hivatkoznunk, hol az isten nem ura, hanem szolgája az embernek. A néger áldoz fétisének, hogy ez segítse őt vállalataiban, de ha a segítség elmarad, az ember jogosítva érzi magát, fétisét roszakarata s hanyagsága miatt korholni, megverni, vagy tőle az áldozati ételt megtagadni. A fetis mindentudása oly csekély, hogy tulajdonosa, ha roszat akar cselekedni, eldugja vagy befödi bálványát.

Kevés természetes nép van, mely istenében jóakarót lát. Nekik az isten ellenségük, kit tisztelni s kinek áldozni kell, hogy haragja s ellenséges indulata kiengeszteltessék. Minthogy ezen istenek roszindulatuak, azért nem hála- s kérőimákkal kell hozzájuk közeledni, hanem gazdag áldozatokkal; minthogy nem mindentudók, nem ismerik az emberek minden tettét, nem jutalmazzák a jót s nem büntetik a gonoszt; minthogy nem mindenhatók, büntetlenül meg lehet őket csalni és kigúnyolni. Mi imádjuk a jó istent, mert csodáljuk az ő hatalmát az ő nagy müveiben; a természetes népek földre borulnak a rósz isten előtt, mert rettegnek az ő ellenséges indulatától.

Azon nép, mely elhagyja a roszlelkü istenek tiszteletét s imáival a jó Istenhez fordul, műveltségének nagy haladásáról tesz tanúságot, mert a nézetek e változása csak ott állhat be, hol már a világegyetem természetéről tisztább fogalmak fejlődtek ki, s hol az erkölcsi érzület tisztulni kezd.

*) Otto Casparii Urgeschichte der Menschheit 1873. L köt. 264. I.