A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről

8

nősen a byzantinismus fullasztó légkörében, minden nemesebb érzület kiveszettnek látszott.

És nem éles a különbség mostani társadalmunk falusi és városi lakossága közt? Pl. a magyar paraszt érzelmeit nem tudja elnyomni, ő forrón szeret és ép oly forrón gyűlöl, de nincs benne ravaszság, nincs alattomosság, nincs kétszínűség. 0 indulatos és erőszakos, de nincs benne számítás, furfang és rászedés, nem tud tettetni. Magyar parasztunk jellemének legszebb vonásai a nyiltszivüséggel párosult becsületesség, önzetlen, őszinte vendégszeretet és kioltbatlan hazaszeretet, s ezek minden bizonynyal az erkölcsi érzület magas fejlettségéről tesznek tanúbizonyságot. Mennyire módosítja a városi élet ezen nemes jellemvonásokat, mennyire hanyatlik az erkölcs és főképen a vallásos érzület különösen a nagyobb városokban s a gyártelepeken, azt legjobban bizonyítja a bűnügyi statisztika. És mégis ki tagadhatná, hogy a városi lakosság ismeretköre, tehát értelmi fejlettsége hasonlithatlanul tágasabb, magasabb, mint az egyszerű s természetes állapotban élő falusi népességé ?

Ha műveletlen népek érintkezésbe jönnek Európa czivilizacziójával, értelmi tudásuk rendszerint emelkedik, de erkölcsi érzületük nemcsak nem javul, hanem inkább hanyatlik. Az előtt némely roszat öntudatlanul tettek, ezután pedig öntudatosan, készakarva cselekszik azt.

Álljon itt kiváló példa gyanánt Hochstetter tudósítása Uj-Seeland ben- szülőtteiről, a maorikról. Megjegyzendő, hogy a maorik Polynesia legerőteljesebb és szellemileg is legképzettebb törzse valának ; tekintetbe veendő az is, hogy Hochstetter lelkes barátja Uj-Seelandnak s igy nem gyanúsítható, hogy szándékosan sötét színekkel festi a népet. Mégis többi közt következőleg nyilatkozik: Azt lehetne hinni, úgymond,*) hogy az eke, a cséplőgép, a, malmok stb. a lakosságnak kiszámíthatatlan hasznot hajtottak, pedig az azokból folyó jótétemények igen kétes természetűek. Azelőtt az emberek husz-harminczanként dolgoztak a mezőn, most egy jár az eke mellett s husz- harmincz ül, nevet és tréfál, eszik s dohányzik és azt hiszi, az ekét csak azért találták fel, hogy ne kelljen dolgozni. Ha valakinek malma van és ismerősei megtudják ezt, akkor látogatóba jönnek a gazdag molnárhoz, régi szokás szerint lisztjét közös birtoknak tekintik s igy a készlet nemsokára elfogy. A munka, miután a tulajdonos nem akar hiába dolgozni, megszűnik, a malomra költött pénz hiába való kiadás volt, s a vállalkozó, a helyett hogy meggazdagodott volna, szegényebb most mint volt azelőtt.

így megy ez a hajózással is. Pl. a Tauranga-kikötőbeli benszülöttek éveken át takarékoskodtak és dolgoztak, hogy európai hajót vehessenek s mondhassák: mi épen úgy vagyunk hajótulajdonosok, mint a pakehák (azaz európaiak). Végre összeálltak valami harminczan s összegyűjtöttek 800 font

*) Férd. Hochstetter: Neu-Seeland 1863.