A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről

sterlingnyi összeget, a melyen tekintélyes hajót vásároltak. De mi történt ezután? Eleget dolgoztunk, azt mondák, most pihenjünk. S igy történt, hogy a hajó fölhasználatlanul elromlott, annál is inkább, mert harmincz ura lévén, egyik sem akart a hajó épségben tartásáról gondoskodni. Sokkal jobb lett volna tehát rájuk nézve, ha a régi kanoét megtartották volna.

Régente magasztalták a maorik vendégszeretetét és nemeslelküségét, most ritkán hallani erről. A fiatalabb nemzedék nem gondol másra, mint a pakeha pénzére. Az erkölcsök hanyatlása legfeltűnőbben a városokban mutatkozik. A városi maori sokkal büszkébb, semhogy az európaihoz szolgálatba lépjen s rendes munkával keresse kenyerét; e helyett inkább czéltalanul kószál utczákon és korcsmákban, és végre testileg és lelkileg sülyedt proletárrá lesz, ki terhére van nemcsak az európai gyarmatosoknak, hanem még saját honfitársainak is.

E szerint az európai műveltség, több előnye daczára, melyeket a ben- szülötteknek nyújtott, ezekre mégis úgy hat, mint titkos méreg, mely egész életüket megsemmisitéssel fenyegeti. A vendégszerető vad ember számitó, fontolgató kalmárrá lett, a mi ruhánk feszessé, a mi eledelünk beteggé tette őket.

Eddig Hochstetter. Látjuk szavaiból, mennyire elromlottak a maorik a mi műveltségűnk hatása alatt. Igaz ugyan, hogy értelmiségük bámulatosan kifejlődött: rövid idő alatt fölvették a keresztény hitet, járnak iskolába, elsajátították az európai szokásokat és modort, sőt egyes tudományokban és művészetekben is feltűnő haladást tettek. S igy, ha a megbirálás alkalmával csak az értelmi fejlődés jönne tekintetbe, akkor tagadhatatlan, hogy a maorik műveltsége emelkedik; de ha az erkölcsi érzületet is tekintjük, akkor müveltségöket sülyedőnek kell neveznünk.

Talán azon ellenvetést lehetne itt tenni, hogy igaz ugyan, mikép a maorik erkölcsi érzülete s társadalmi viszonyai meg nem felelnek azon magas foknak, melyen mi állunk, de hogy mégis tisztábbak azok jelenleg, mint az európai ember megérkezése előtt, mert legalább egy szennyfolt, t. i. az emberhús evése, épen az európai műveltség hatása alatt szűnt meg.

Ámde ezen ellenvetés csak látszólag igaz, mert a természetes népek gondolatmenete annyira különbözik a miénktől, fogalmaink annyira eltérők, hogy sok, a mi nekünk egészen egyszerűnek, nekik fölfoghatatlannak látszik, és viszont sok olyan dolog, a mi bennünk az undor és megvetés érzetét ébreszti, nekik egész természetesnek és illőnek tetszik. „Miért éhezzem, úgy szólt egy néger Burtonhoz, mikor nővéreimnek gyermekei vannak, kiket eladhatok ?“ A természetes népek egészen máskép határozzák meg az erkölcsi jót és roszat, mint mi azt teszszük. Ha talán túlzás is van azon tudósításban, mely szerint egy néger azon kérdésre: mi jó s mi rósz ? azt felelte, hogy jő, ha ő meglophatja szomszédját, s rósz, ha szomszédja őt lopja meg; de tény, hogy a természetes népek erkölcstanában a hasznossági elv az uralkodó •2