A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről

4

vannak, vagy a mint egyes népeknél a múltban jelentkeztek, hanem összehasonlítás és következtetés segélyével bevonja az ismertetés keretébe keletkezésük okait, elvezet a fejlődés műhelyébe s fokról-fokra kiséri azon művelődési folyamatot, melyen ősapáink keresztül mentek, hogy a mai czivilizacziót hozhassák létre.

Azon adatokat, a melyekből az ethnolognak az ősműveltség rendszerét föl kell állítania, részint az ethnographiai tudósítások, részint a történelem előtti régészet szolgáltatják. Ámde ne feledjük, hogy ősállapotban levő népek sehol sem találhatók többé, mert nincs néptörzs, melynek nem volna többé-kevésbbé kifejlődött nyelve, mely nem ismerné a tűz használatát, illetőleg a tüzélesztés módját s melynek nem volnának több-kevesebb ügyességgel készített fegyverei s házi eszközei. így tehát azon tudósítások, melyeket az utazók a természetes népekről közölnek, nem szolgáltatnak mindannyian közvetlen adatokat az ősműveltség meghatározására. Az ethnolognak el kell választania azt, a mi eredeti, attól, a mi csak később fejlődött, vagy más néptörzstől elsajátíttatott. Mert a műveltség oly növény, mely aránylag igen könnyen és igen gyorsan terjed, úgy, hogy a népek művelődése oly arányban növekedik, a mily arányban engedik körülményeik ezen idegen növény befogadását.

De a történelem előtti régészet sem szolgáltat teljes adatokat, mert habár közli az ethnologgal, milyen volt az ősember anyagi élete, mit evett, hogyan lakott, milyenek voltak fegyverei; de nem közli azt, milyen volt szellemi képessége, milyen családi élete és milyen erkölcsi érzülete ? Hogy az ethnolog e kérdésekre felelhessen, megint csak következtetésekre van utalva.

Szerencse, hogy van az őstörténelemnek még harmadik forrása, t. i. van sok olyan szokás, mely nemcsak a műveletlen népeknél található, hanem még a legműveltebb nemzeteknél is előfordul s melynek a mi műveltségünkben látszólag semmi értelme sincs; ámde ha képesek vagyunk e szokást több, a műveltség különböző fokán álló népeken át eredetére visszavezetni, akkor azt látjuk, hogy egykoron nemcsak volt értelme, de sőt a körülményekhez képest ez elég észszerű is volt. Ezek a szellemi atavismusok.

így tehát minden helyesen megfejtett szokás, babona, közmondás, mythos stb. felvilágosítást nyújthat az illető nép, sőt talán az egész emberiség egykori műveltségi állapotáról. Ha pl. azt mondjuk valakiről, hogy se hire, se hamva, bizonyára nem gondoljuk, hogy e szólásmód őseink azon szokásától származott, mely szerint halottaikat megégették. Ha a minden negyedik évben betoldott napot szökő-napnak s magát az évet szökő-évnek nevezzük, csodálkoznunk kellene, miért jött ily roszul alkalmazott név szokásba, mert hiszen inkább azt kellene mondanunk: toldott nap, toldott év. Ámde a nyelvtudomány kiderítette azon elnevezés okát, ugyanis ez a finn-ugor népek ősi naptárából származik s igy fontos művelődés-történelmi bizonyítéknak tekinthető. Ha a zivatart égiháborunak, a villámot istennyilának nevezzük, akaratlanul is azon korra emlékeztetünk, mikor a népek hite szerint a felhők rósz szel