A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről
Az emberiség művelődésének iránya. Az emberi elme mindig arra törekszik, felvilágosítást nyerni, miképen keletkezett és fejlődött azon világ, melyben élünk, s miképen fejlődtek azon lények, melyek e világot népesítik. Nemcsak a művelt nemzetek, de még fejletlen néptörzsek is gondolkoztak ezen dolgok felett, a mint azt a számos vadhajtásu kosmogoniai s mythologiai monda világosan bizonyítja. Mikor a vizsgáló áttekinti az emberiség történelmét és tanulmányozza azon tudósításokat, melyeket a tudományos utazók az egyes néptörzsek társadalmáról közöltek és mikor látja azon teljesen különböző, sőt látszólag ellentétes műveltségi állapotokat, melyek egymás után és illetőleg egymás mellé sorakoznak: akkor a kutató elme mintegy természetszerűleg azon kérdést veti föl: miért van ez igy ? miért sorakoznak a tények ilyen és nem más rendben egymáshoz? mikép keletkeztek és miképen fejlődtek ezen műveltségi állapotok? miért e látszólagos ellentétek? Igaz, a bölcselő, ki e kérdésekre feleletet keres, ki lehet téve a csalódásnak és tévelygésnek, de az igazság előbb vagy utóbb utat tör magának, mert, „ha egyszer az emberi szellem el van telve azon meggyőződéssel, hogy rendnek és törvénynek kell lenni mindenütt, akkor nincs nyugta, a mig el nem oszlatott minden rendhagyó látszatot, a mig fel nem fogta teljes szépségét és összhangját a természetnek, a mig meg nem látta az ember, szeme Isten szemét, mely kisugárzik minden művéből.“*) * * * A műveltség eredeti állapotának kutatása nem lehet tisztán a történelem feladata, mert a tulajdonképi történelem csak az Írással kezdődik; márpedig azon nép, melynek Írása van, az ősállapotokat rég elhagyta már. Egészen természetes tehát, hogy a műveltség eredetének, azaz az ősműveltségnek kutatása első sorban az ethnologiának képezi tárgyát. Mert az ethnologia a társadalmi állapotokat nem csak úgy mutatja be, a mint azok a jelenben *) Müller Miksa {ford. Steiner): Felolvasások a nyelvtudományról, 1875, I. köti 16. í
