A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről
11 hasonlítani. És e hasonlóság ethnologiai szempontból igen fontos. ,Számos természetbúvár véleménye szerint az egyén életének legkorábbi állapotában a faj élete szokott visszatükröződni és valamely faj rokonságát legjobban azon fejlődési fokozatokból lehet kipuhatolni, a melyeken keresztül halad. Ez áll az emberről is: minden egyes egyén életrajza a faj történetének rövid kivonata és a gyermek fokozatos fejlődésében a fajé tárul kézzelfogható példaként szemünk elé. Ezért van a vadak és gyermekek közt való hasonlóságnak oly nagy fontossága.“*) A természetes népek gondolkodásába mi majdnem oly nehezen képzelhetjük bele magunkat, mint a gyermekébe. így pl. az oksági viszony kutatása, mely a fejlett ember egyik legjellemzőbb tulajdonsága, a természetes népeknél oly alakban jelentkezik, hogy alig érdemli e nevet. Nincs figyelemre méltóbb, úgymond Ch. Martins, mint a Szahara lakóival való érintkezésben megvigyázni az oksági viszony kutatásának eme kiképzési hiányát. Ezen emberekre nézve nincs a mi fölfogásunk szerint való ok, nincs törvény. Nem a természetfölötti, a természetes nem létezik rájuk nézve. Nekik rejtett hatalmak közvetlen cselekvénye minden, a mi történik. A franczia mérnök, ki a sivatagban artézi kutat fúr s nekik új datolya-liget áldásait szerzi meg, az ő szemükben nem valami eszes ember, kinek tekintete behatol a Föld belsejébe s ki azt föltárni tudja, hanem csodatevő, ki hitetlen léte daczára jobb viszonyban van Alláhval, mint ők, s ki, miképen egykor Mózes, csoda segélyével vizet fakaszt a kősziklából. A törvények, melyek szerint gondolkozunk, minden embernél egyenlők de a gondolkodás menete, iránya, illetőleg sebessége és ébersége rendkivül eltérők lehetnek.**) Innen van, hogy oly nehéz megállapítani a műveltség fokozatát. Az emberiség művelődésében úgy haladás, mint hanyatlás is észlelhető, olyképen, hogy a kettő sokszor párhuzamosan halad egymás mellett. A rendelkezésünkre álló kútfők azt mutatják, hogy alacsony állapotban élő népek előremenő fejlődés, azaz haladás utján feljuthatnak a műveltségnek aránylag legmagasabb fokára; de mutatják azt is, hogy magasra emelkedett népek visszamenő fejlődés, azaz hanyatlás utján elveszthetik műveltségüket. Ez oly alapigazság, melyet megtámadni, avagy épen tagadásba venni alig lehet. A tapasztalás számtalan példával bizonyítja, hogy a fejlődés gyorsasága annak különböző ágaiban, távolról sem egyenlő a különböző népeknél. Ellenkezőleg, a tapasztalás alig képes csak egy példát is felmutatni, mely szerint két művelődési körben a haladás egyenlő lépést tartott volna, olyképen, hogy a művelődés valamely fontos ágában egyik művelődési kör meg nem előzte volna a másikat, mig egy más, épen oly fontos kulturális ágban attól messze elmaradt. Épen e különböző gyorsaság a fejlődés különböző ágaiban volt az *) John Lubbock {ford. Öreg János) : A történelem előtti idők 1876. II. köt 238. 2. **) Lásd „Anthropologies és ethnologies“ eximii értekezésemet a Magyar Szemlé-nek 1881-dik évi szept. és okt. füzeteiben. 2*
