A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről
10 Jól mondja Tylor: „A. vad népek erkölcsi szabályai elég reálisak ugyan, de sokkal engedékenyebbek, mint a mieink. Igen jól alkalmazhatjuk a gyakran használt hasonlatot, mely szerint a vad emberek a gyermekekhez hasonlítanak, erkölcsi és értelmi viszonyaikra is. A vadak jobb társadalmi élete igen bizonytalan egyensúlyban tűnik föl, melyet szükség, kisértés vagy erőszak nagyon is könnyen megzavarnak, s akkor helyébe lép a vadak roszabb élete, melyet annyi szomorú és borzasztó példából ismerünk.“*) A müveit ember a jót magáért a jóért teszi, a roszat pedig kerüli, mert erkölcsi rósz. A műveletlen népek szándékosan csak akkor teszik a jót és csak akkor kerülik a roszat, ha félnek. A mit mi erkölcsi érzületből teszünk, ők csak félelemből teszik. Ha a körülmények olyanok, hogy nem kell félniök, akkor a legroszabb, leggonoszabb tettre is képesek. Ily szempontból mondotta Lubbock: „Erkölcsiség felelősséget zár magába s igy nem gondolható belátás nélkül. Az állat sem nem erkölcsös, sem nem erkölcstelen. A vad ember nemcsak gyakran, hanem majdnem mindig a bűn uralma alatt áll, de ezt nem lehet neki vétkül felróni. Azonban minél magasabb a szellemi erő, minél élesebb az ítélő tehetség, annál nagyobb azou ember erkölcsi romlottsága, ki az elsőt elpazarolja s a másodikkal visszaél. Egészben véve azon végső következtetésre jutunk, hogy a vad népek, daczára nagyobb gonoszságuknak, kevésbbé bűnösök mint a müveit nemzetek. Az előbbiek nincsenek sem erkölcsileg alacsony állapotban, sem nem művelhetik a nemes erényeket.“**) Az utazók elbeszélései közt olyanok is vannak, melyek a természetes népek kiváló becsületességéről, erkölcsi jóságáról látszanak tanúskodni. Ámde ezen magasztalt jellemesség csak addig tart, mig valamely csekély jelenség a vad ember indulatát fel nem ébreszti s őt valódi vad emberré nem változtatja. Így pl. Lamaron, La Pérouse kísérője, egy napon azt vitatta, hogy a vadak sokkal jobbak, mint a kulturemberek. Másnap azonban épen ezen kidicsért vademberek gyilkolták őt meg. Cook rendkívül dicsérte Havai lakóit s épen ők lettek gyilkosai. Wallace kiemeli a pápuák igazságszeretetét s jóakaratát, a milyet sok fejlettebb népnél hiába keresnénk; de épen e pápuák, ha az európaiakkal ellenségesen találkoznak, oly roszlelküek és kegyetlenek, hogy méltán kétkedni lehetne, vájjon vannak-e emberi érzelmeik ? A karibok vidám, becsületes, jobb érzésre képes nép, többi közt különösen kiemelendő, hogy, daczára hogy a curare-mérget szolgáltató Strychnos toxifera földjeiken tenyészik, nyilaikat mégsem mérgezik meg. Ámde hadifoglyaik iránt mindenkor a lehető legkegyetlenebb bánásmódot tanúsították. Tekintetbe veendő az is, hogy a természetes népek gondolkodó tehetsége oly csekély mértékben van kifejlődve, hogy őket bízvást gyermekekhez lehet *) Tylor: id. m. 31. I. **) John Lubbock (ford. Passow): Entstehung der Civilisation 1875. 421. 1.
