A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1884-5-ik tanévről

32

keresztes hadjáratot hirdetett e vad csoport ellen s midőn e közben Arnaud (Arnold), citeauxi apát általános bünbocsánatot ígért mindenkinek, ki az eretnekek ellen fegyvert kész ragadni, számosán sorakoztak ez utóbbi körül kereszttel mellükön s 1209-ben Albigois-ban (Albi grófságban) gyülekeztek össze s az ott tartózkodó eretnek sectákat, tartózkodási helyökről Albingen- seknek nevezték. Raymund gróf megijedvén a nagy előkészületektől, késznek nyilatkozott a pápa felhívásának engedni, sőt ő maga is fegyvert fogott az eretnekek ellen. Beziers és Albi tartományok grófja, Roger is segítségére jött a pápai hadaknak s Arnaud vezérlete alatt Languedoc felé indulva egész Montpellierig hatoltak, hol azonban nem jővén létre a kívánt egyesség a pápai követ és a gróf között, ez utóbbi ellenállásra fegyverkezett. E közben a keresztesek Albiig nyomultak s Beziers ostrom alá vétetvén, sok lakos valláskülönbség nélkül felkonczoltatott. Majd a grófság második fővárosa, Carcassone, is bevétetett. Beziers gróf börtönben végezte életét és Montfort Simon, Leicester grófja lépett az elfoglalt részek birtokába,

Ez tovább folytatá a pusztítást és midőn Raymond gróf, Valenceben tett ígéretét nem teljesítette s e miatt az Arlesban tartott egyházi zsinat által 1211-ben átokkal sujtatott, ellene is folytatá Simon a háborút, mely 18 évig tartott, miközben Montfort (Simon), Toulouse ostrománál 1218-batr meghalt. Raymond ezután is igyekezett elhódított tartományának birtokába jutni, mig végre négy évvel későbben, 1222-ben ő is elhalálozott. A háborút most fia, VII. Raymund folytatta és pedig oly szerencsével, hogy Amalarichot Simon fiát, az atyja által elfoglalt részek visszaadására kényszeritette. Most azonban III. Honorius pápa az elfoglalt tartományokat a franczia királynak adományozá, sőt még Amalarichot is kényszerítő országát átengedni. VIII. Lajos ezután még egy keresztes hadjáratot indított (1126-ban) a lázongok ellen és ennek csak a VII. Raymund és IX. Lajos közti békekötés vetett végett 1229-ben. így tűntek el az Albingensek a 13-ik században, a még fenmaradtak Bosznia- és Lombardiában keresvén menhelyet.

Ezek előrebocsátása után térjünk át tárgyunkhoz.

Castelnau Péter a Rhone partján halad és magát Isten büntető eszközének tartja. Útjában Fulcóval, egy vigkedélyü troubadourral találkozik, ki őt gúnyos szavakkal illeti, de Pierre egyedül magasztos czéljára gondolva tovább megy. Rásötétedvén, egy útszéli korcsmában tölti el, ima közt, éjjelét. Korán reggel ismét útnak indul, de nemsokára orozva megtámadtatván meg- gyilkoltatik. Most Fulco, ki csak nem régen is oly gúnyos szavakkal illette Pierret, szintén a pápa híveihez csatlakozik, minek okát megtudjuk Beziers Roger és társa párbeszédéből. Ugyanis Fulco beleszeretvén Marseille grófnőjébe, jóllehet a vonzalom tisztán plátói volt, mégis a féltékeny férj által elüzetvén, távozni kényszerül. De alig távozik, már is búskomorság lepi meg a grófnőt s mire a dalnok újra meglátogatja kedvesét, ott találja őt kiterítve a disz- ravatalon feszülettel elmerevült kezeiben. E látományra hozzá rohan Fulco,