A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1884-5-ik tanévről
kiragadja a keresztre feszitett képét a hideg kezekből és lemondva a földi élet gyönyörűségéről, beáll a pápa hívei közé és majd püspökké szenteltetvén,, egyike lesz az eretnekek legdühösebb üldözőinek. Értesülvén a pápa Pierre meggyilkoltatásáról, elhatározza, hogy keresztes hadat fog izenni az albingensek ellen. Domenico*), a pápai követek egyike éjjeli nyugalmát egy félreeső barlangban keresi, hová véletlenül az albingensek egyik csoportja is összegyűlt a tanácskozás végett. Hallván a beszédet, melyet a csoport tartott s különösen arról győződvén meg, hogy a gyülekezők azért nincsenek megelégedve az egyházzal, mert tanainak hirdetői közül sokan magok sem ragaszkodtak mindenkor a morál törvényeihez, egy gyönyörű hasonlattal igyekezett őket megnyugtatni mondván, hogy: valamint a forrás, melyben gyakran elhullott állatok testei rothadnak, üdülő hatással van az eltikkadt vándorra, úgy: „Fliesst für uns des Heilands Wort zu Thal, Geht ihm durch die Sünder und die Thoren Doch die Gottesfrische nicht verloren Und die Kühlung lieisser Erdenqual.“ E közben a pápa Toulouset átok alá veti s hadat küld ellene és pedig Arnaud apát és Simon gróf vezérlete alatt. S borzasztó két ellenség ez, mint a költő mondja : „Ein schrecklich Paar! der eine kalt und klug, Der Andre rasch wie sturmgejagte Flammen !“ Ezek mindent, mi útjokba esik, tüzzel-vassal elpusztítva, beveszik az albingensek székhelyeit s magát Brom várát is elfoglalják. Majd Carcassone is hatalmukba kerül és bevégződik végre a mind a két részről oly nagy elkeseredéssel folytatott háború s a szegény földmives nem tudja, vájjon a búza arany kalásza fog-e lengeni mezején, avagy harczi mének fognak-e végig- száguldani rajta. „Wird* seiner Sense spriessen einst die Aehre, Und nicht der Rosseshufen wilder Heere ? De még sem! Nem hasztalanul hullott el annyi derék ember. Vérök a szabadság csalogánya volt, mely az egek felé szállva már-már csattogtatja vig, ébresztő dalát! „Vom Liede einer Lerche ist umher Der ganze Himmel voll, nicht klage mehr ! So tönt fernhin der Freiheit Morgenruf Zerstampft dir auch die Saaten Rosseshuf! Es klagt ihr Ruf je heller in die Weiten, Je mehr die Feinde stillen Tod bereiten.“ *) A hasonlónevü szerzetesrend megalapítója. 5
