A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1884-5-ik tanévről

29

gyermekének szent kötelessége (minden tisztelet mellett is) a tört a kezéből kiragadni.

Magát Lorenzot sem kíméli meg kérlelhetetlen szavainak ostorától, bár neki köszöni prédikátorrá történt megválasztatását.*) Lorenzo halála után általános belvillongások zavarják Italia földét s a francziák, Károly fejedelmük vezérlete alatt ostrom alá veszik Florenczet. Általános a rémület s midőn Pietro (Medici,) Lorenzo fia s utódja sem képes kibékíteni a hatalmas ellent, oda megy végre Girolamo s a keresztre feszitett képét mutatva az ellen vezérének, őt visszatérésre bírja. Most megteremti Girolamo a szabadállamot s a theokrácziáuak remél utat nyitni. Ezzel azonban maga ellen zúdítja a népnek egy részét.

Majd a Florenczben uralkodó ragálylyal ismertet meg bennünket a

költő.

Mindenütt rémület mutatkozik az arczokon. Vájjon ki lesz képes szembe szállni a pestis dühöngésével ? Ki lesz elég bátor eltakarítani az utczákon heverő hullákat ? Ki nyújt vigasztalást az általános levertség és csüggedés közben ? — Ki más, mint újra Girolamo, a rettenthetlen hős, Isten igéjének merész hirdetője! Megszűnvén a pestis, Girolamo felszólítja az angol, franczia, magyarországi és spanyol fejedelmeket, hívnának össze conciliumot Florenczben s állítanák vissza az egyház eredeti tisztaságát. E közben az erkölcstelenség még inkább elterjed s midőn Girolamo még mint kiátkozott is folytatja prédikátori tisztét, a legnagyobb kínzásokkal akarják őt szavának visszavételére bírni; de ö megmarad hiténél és újra és újra is mondja :

„Bei Gott! ich wiederrufe nicht!“

Már lázong a nép s az inquisitorok ellen készül fordulni, midőn Cec- cone ravasz fondorlatával meghamisítja a Girolamo által tett vallomást s úgy tünteti fel őt a néptömeg előtt, mintha ő csakugyan beismerné tana hamis voltát. De mielőtt végrehajtatnék rajta a halálítélet, megfosztják őt papi jelvényeitől s Girolamo most is csak azt mondja :

...................Die Kirche muss ich meiden,

D

ie diesseits noch im Streite lebt;

Von jener kannst du mich nicht scheiden,

Die triumphirend ewig lebt!“

és midőn máglyára lép, nem látszik szemében a fanatikusnak vad fellobba- nása, sem a bűnösnek a haláltól való félelme; hanem lelki megnyugvással, sorsának engedve át magát s imával ajkain lép a már kész máglyára — s vele hű követője, Domenico. Látja ezt a nagy keresztény gyűlölő, T i b u 1 is, és meggyőződik, hogy igaz, mit Girolamo hirdetett s hozzá akar rohanni s kiáltja:

*) 1488-ik évben.